A kutatók megállapították, hogy nem csak akkor eszünk, ha éhesek vagyunk. Erre talán a legbeszédesebb példa az amnéziában szenvedők esete. Az ilyen betegségtől gyötört emberek elfelejtik, hogy ettek, s akkor is az ételhez nyúlnak, mikor – elviekben – tele kellene lenniük.
Ez a fajta megfigyelés állította a memóriát az étkezési kutatások középpontjába. Vajon milyen hatással van az emlékezet, a memória az étkezési szokásainkra?
A tudósok megfigyelték, hogy ha evés közben elterelik a vizsgált személy figyelmét (engedik hogy tévét nézzen vagy beszélgetnek vele), akkor a következő alkalommal többet fog enni mint az, aki magában fogyasztotta el az ételt.
A kutatók tehát a memóriát kezdték el vizsgálni, az agy működését, s annak is egy bizonyos területét, az úgynevezett hippokampuszt. Agyunk ezen része felel az emlékezésért, mint tevékenységért. A tudósok megfigyelték, ha a patkányok hippokampuszát fénnyel zavarják evés közben, akkor a következő étkezést hamarabb kezdik el és többet is fogyasztanak, mivel az emlékezésért felelős agyi központot – a már említett hippokampuszt – mesterségesen megzavarták.
A tudósok úgy vélik, a memóriánk is felel azért, hogy mikor és mennyit eszünk: ha nem emlékszünk rá, hogy ettünk, akkor is enni fogunk, hiába vagyunk tele.
A kutatók arra is rájöttek, hogy nem csak az emlékek hiánya befolyásolja az étkezést, hanem az emlékek minősége is. Ha kellemes helyen ettünk egy finomat, akkor többet fogunk enni ugyanabból az ételből, viszont ha negatív asszociációk jutnak eszünkbe, akkor valószínűleg kevesebbet fogunk fogyasztani. Az agy néha csodás játékokra képes, még a gyomrunkat is meg tudja verni a biológiai sakkjátszmában.
Borítófotó: PuzzlePix / Fabio Berti, Dreamstime
