Eddig se volt könnyű dolga Christine Lagarde-nak, az EKB elnökének, hogy valahogy egyensúlyt teremtsen a kamatokról döntő testület egymással már nyíltan is vitázó tagjai között. Most azonban regnálása óta a legnehezebb helyzetbe került. Az eurozóna központi bankjának döntéshozói a jövő héten ülnek össze, borítékolható, hogy egymásnak feszülnek az indulatok.
Az egyik csapatban a monetáris szigor elkötelezett hívei, a “héják” követelik, hogy a jegybank minél előbb hagyjon fel a monetáris lazítással, állítsa le a kötvényvásárlási programot, s ezzel készítse elő az általuk a harmadik negyedévre várt első kamatemelést. A szelídebb jegybanki megközelítést képviselő “galambok” viszont inkább a kivárást támogatják, álláspontjuk szerint egyelőre felmérhetetlen, hogy az ukrajnai orosz inváziónak milyen makrogazdasági hatásai lesznek, attól tartanak, hogy recesszióba süllyedhet a valutaövezet.
Lagarde az előző havi döntéshozó ülésen “kiegyensúlyozott kompromisszumot” teremtett, amikor abban állapodtak meg, hogy a kötvényvásárlási programot a vártnál hamarabb, már az idei harmadik negyedévben leállítják – feltéve, ha addig nem mutatnak jelek a gazdaság vészes lassulására. A kamatemelésről azonban még korainak tartotta nyilatkozni. Az ülésről közzétett jegyzőkönyvekből az elemzők azt a következtetést vonták le, hogy az EKB inkább a héják álláspontja felé hajlik majd el.
Ráadásul a legutóbbi kamatdöntő ülést követően újabb rekordot döntött meg az infláció: márciusban 7,5 százalékra emelkedett. A jövő héten ez bizonyára erős muníciót ad majd a héjáknak, követelni fogják, hogy csaknem nyolc évnyi negatív reálkamat és a kötvényvásárlási programok után jöjjön el végre a monetáris szigor ideje. A különböző állampapírok és határidős konstrukciók a piacon az idén 0,6 százalék kamatemelkedést áraztak be, ami egyben azt is jelentené, hogy a jegybank irányadó betéti kamata 2014 óta első ízben emelkedne nulla fölé a jelenlegi történelmi mélypontnak számító mínusz 0,5 százalékról.
A héják közé tartozó holland jegybankár Klaas Knot, valamint a szintén ragadozó belga Pierre Wunsch az idén egy, jövőre két kamatemelésre számít. Joachim Nagel, a hagyományosan szintén keményvonalas álláspontot képviselő német központi bank elnöke szerint az emelkedő infláció “mindannyiunkat aggodalommal tölt el”. Nagel a klasszikus német vonalat viszi: egy német megtakarít, akármi történik, s ha recessziós időkben a jegybank negatív reálkamatszintet alakít ki, az felzabálja megtakarításai jelenértékét. Vagyis a német álláspont mindig is a pozitív reálkamatot fogja képviselni, nagyon nem szeretik, ha a déliek költekezésének az árát ők fizetik.
A másik oldalon viszont az olasz Fabio Panetta úgy érvel, hogy az eurozóna inflációját főleg az energiapiacok hajtják fel, márpedig ezekre nincs befolyása egy jegybanknak. Így szerinte túlságosan is vissza kellene fogni az eurozóna tagországainak belső keresletét ahhoz, hogy leszorítsák az inflációt – magyarul nem éri meg egy recessziót kockáztatni a fogyasztói árak növekedési ütemének letörése érdekében. A gondokat csak tetézi, hogy vita van az inflációs pályában is. Néhányan megkérdőjelezik az EKB hivatalos előrejelzését, amely szerint az infláció 2024-ben már 2 százalék alá csökkenne.
A jövő heti ülést beárnyékolja az is, hogy Lagarde csütörtökön közölte, hogy koronavírus tesztje pozitív lett, így “közepes tünetekkel”, frankfurti otthonából lesz kénytelen levezetni az ülést. Személyes, valamint elnöki pozíciójából eredő meggyőző, konszolidáló erejét így csak korlátozottan lesz képes alkalmazni: vagyis minden korábbinál parázsabb vita várható az EKB frankfurti székházában.
Borító: Andre Pain / AFP
