Március elején nyilvánvalóvá vált, hogy a járvány megfékezése érdekében szükséges korlátozni az emberek, azaz munkajogi szempontból a munkavállalók mozgását. Ebben a helyzetben a legfontosabb munkajogi kérdéseket az jelentette, hogy utasíthatja-e a munkáltató a munkavállalót a munkahelytől való távolmaradásra, illetve, hogy a távolmaradó munkavállalót megilleti-e a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 146.§ (1) bekezdése szerinti állásidőre járó alapbér. Ezeket a kérdéseket a hatályos jog alapján meg lehet válaszolni – olvasható az MTA Jogtudományi Intézet cikkében.
Nagyon sok múlik a munkáltató és a munkavállaló együttműködésén, a bizalmon alapuló munkáltatói-munkavállalói viszonyban vélhetőn ezt képesek rendezni. Ha a munkavállaló maga kezdeményezi a távollétét, mert nem tudja egyébként megoldani a gyermekfelügyeletet, akkor ez igazolt távollétnek minősül, de a jogszabály alapján díjazás nem jár érte.
A munkajogviszony definíciójából következik, hogy a munkavégzés a munkáltató gazdasági kockázatával történik. Jelen helyzetben ez a kockázat azt jelenti, hogy a kisiskolás gyermekével otthonmaradó szülő gyakorlatilag állami feladatot vesz át, ezért vélhetően tömeges a munkaerő kiesése. Ebben a helyzetben nem vigasztalja a munkáltatót, ha nem kell munkabért fizetnie, mivel a gazdasági működése akár el is lehetetlenülhet. Ennek rendezése érdekében minél hamarabb szükség van jogalkotói beavatkozásra. A Kormány a koronavírus világjárvány nemzetgazdaságot érintő hatásainak enyhítésére 2020. március 18. napján a 47/2020. (III.18.) Korm. rendelettel azonnali intézkedéseket vezetett be.
A foglalkoztatáspolitikai intézkedések két csoportra bonthatók:
- a speciálisan egyes szektorokra vonatkozó járulékkedvezményekre, és
- a valamennyi munkajogviszonyra vonatkozó, a teljes szerződési szabadságot érvényre juttató általános szabályokra.
A speciális szabályok értelmében a kiemelt szektorokban működő munkáltatók négy hónapra mentesülnek a munkabért terhelő közterhek megfizetése alól, a munkabért terhelő járulékok közül pedig csak az egészségbiztosítási járulékfizetési kötelezettségüket kell teljesíteniük. További kedvezmények vonatkoznak a turisztikai szektorra és a személyszállítási szolgáltatást végzőkre.
Az általános szabályok lényege, hogy a kormányrendelet értelmében a veszélyhelyzet tartama alatt és a megszűntét követő harminc napig az Mt-t a foglalkoztatás teljes rugalmasítása érdekében jelentős eltérésekkel kell alkalmazni. A munkáltatónak nem kell a munkaidő-beosztást négy nappal (egészen pontosan 96 órával) korábban közölnie a munkavállalókkal; egyoldalúan elrendelhet otthoni munkavégzést vagy távmunkát; illetve a munkavállaló egészségi állapotának ellenőrzése érdekében a szükséges és indokolt lépéseket megteheti.
Feltehetően a legtöbb vitát kiváltó eleme a kormányrendeletnek 6. § (4) bekezdésében foglaltak lesz: a munkavállaló és a munkáltató az Mt. rendelkezéseitől külön megállapodásban eltérhetnek.
A kormány is százezres munkanélküliséggel számol. Nyilvánvaló, hogy a munkanélküliséggel legkorábban azok a szektorok érintettek, ahol most megszűnt az élet: a vendéglátás, a szórakoztatóipar és a turizmus. A leépítések következő áldozatai –mint a válságban általában – az atipikus munkaviszonyban dolgozók: a kölcsönzött munkavállalók és akiket határozott idejű munkaszerződéssel foglalkoztatnak.Szemben egy „hagyományos” válsággal, most a veszélyhelyzet megszűnésével a jelenleg szünetelő ágazatok hirtelen és egyszerre robbannak be ismét, óriási versenyt teremtve ezzel a szakképzett munkavállalók iránt. Míg azok a szektorok, ahol a leállás általában gazdasági visszaesésnek lesz köszönhető, sokkal lassabb lesz a visszarendeződés. Mindezeket figyelembe véve a 2008-as válság után bevezetett intézkedések nem valószínű, hogy hatékonyak lesznek, ez különösen igaz a munkajogviszonyok garanciális elemeinek leépítését célzó eszközökre, amelyet Európa-szerte alkalmaztak.
A munkanélküliség csökkentésére aktív és passzív eszközöket ismerünk. A passzív eszközök közül a legjelentősebb a munkanélküliek pénzbeli ellátása. Magyarországon ez az álláskeresési járulék, amelynek a folyósítási ideje maximum 90 nap. Ez egész Európában a legrövidebb, amiért számos kritika érte már a Kormányt. A Kormány a 2020.március 19-i sajtótájékoztatóján hangsúlyozta, hogy az álláskeresési járulék folyósítási idejét nem tervezik növelni, illetve nem támogatják azokat az elképzeléseket, amelyek a munkanélküliség oldaláról és nem az állásteremtés oldaláról közelítik meg a problémát.
Jelen helyzetben ez egy igazán támogatandó elképzelés, mivel a klasszikus munkanélküliséget csökkentő eszközök nem lesznek hatékonyak, mint általában.
Ez a munkavállalóknak is nagyobb biztonságot jelenthet, mivel az álláshelyük megmarad, a munkabérük pedig lehet, hogy csökken, de folyamatos marad, illetve a biztosítási jogviszonyuk sem szünetel. A munkanélküli ellátás folyósításának meghosszabbítása azért sem megoldás, mert annak lejártával, bármilyen hosszú legyen is, az álláskeresők ellátása nem lesz megoldott.
Ezért egy olyan megoldás lehetne indokolt az átgondolásra, amely lehetővé teszi, hogy az álláshelyek megmaradjanak, de a munkáltatók segítséget kapjanak a munkabér fizetéséhez. Ez a Bérgarancia Alapra vonatkozó szabályok módosításával elképzelhető lenne. A munkavállalók szociális biztonságának elősegítése érdekében a felszámolás vagy kényszertörlés alatt álló gazdálkodó szervezeteknek (munkaerő-kölcsönzőknek és iskolaszövetkezeteknek) a munkavállalóikkal szemben fennálló bértartozásaik megfizetéséhez állami segítséget ad. Ez a keretrendszer alkalmas arra, hogy a jelen helyzetben segítsen azokon a foglalkoztatókon, akik átmenetileg nem képesek a munkabérek megfizetésére. Eredetileg a támogatást csak felszámolási eljárásban vagy kényszertörlés alatt lévő gazdasági társaságok igényelhetik, a kérelmet a felszámoló nyújtja be.
A támogatás mértéke maximalizálva van, ezt a korlátot az Alap fizetőképességének megőrzése érdekében szükséges megtartani, de a munkáltatók eldönthetnék, hogy milyen időintervallumban kívánják igénybe venni. A Bérgarancia Alap fő szabály szerint visszatérítendő támogatást nyújt, mivel jelen esetben ez a támogatás a munkanélküliség elkerülésére szolgál, és ezáltal kevesebb álláskeresési járulék kerülne kifizetésre.
Az NFA 2020. évi költségvetési tervezete alapján az álláskeresési ellátások 2020. évi tervezett összege 83 000,0 millió forintban került megállapításra. Ez az előirányzat az álláskeresési járadékot, a nyugdíj előtti álláskeresési segélyt, valamint az ellátások megállapításával kapcsolatos útiköltség-térítést és az ellátásokkal összefüggő közvetlen költségeket foglalja magába. A bérgarancia kifizetések 2020. évi tervezett előirányzata – a bérgarancia támogatások maximális összegének emelkedését figyelembe véve – 4500,0 millió forintban került meghatározásra. A szimpla átcsoportosítás önmagában várhatóan csak részben nem fedezi a várható kiadásokat, de legalább a kezdeti időkben elegendő lehet. Ez a megoldási javaslat olyan segítséghez juttatná a munkáltatókat, amely rugalmasan alakítható a veszélyhelyzet időtartamától függően, a munkavállalóknak pedig lehetővé teszi, hogy ne csupán az álláshelyük maradjon meg, de a biztosítási jogiszonyuk se szüneteljen.
Borítókép: Shutterstock
