A ötvenhatos miniszterelnök kivégzését történészek Kádár János bosszújának vélik, amely nem történik meg, ha Nagy Imre lemond és elismeri a Kádár-kormányt. Azt a szovjet bábkormányt, amely a Vörös Hadsereget a háta mögött tudva jutott hatalomra, s vezényelte le a megtorlásokat.
Mikojan és Szuszlov Szovjetunióba küldött 1956. október 24-i számjel táviratában ez áll: „A Magyar elvtársak, különösen Nagy Imre, nagyon helyeslik, hogy nagyobb mértékben vessék be a magyar katonákat, rendőröket, államvédelmiseket, ami könnyít majd a szovjet csapatok terhelésén, és kidomborítja a magyarok szerepét a rendbontások felszámolásában.”
Ha Nagy Imre kitart ezen elvei mellett, vagy ha lemond, Kádár nem öleti meg.
1988 tavaszán Kádár leszögezte: Nagy Imrét nem lehet rehabilitálni. Kisvártatva az MSZMP rendkívüli pártértekezlete elmozdította legfőbb pártvezéri tisztségéből. A következő év januárjában, miközben utóda, Grósz Károly miniszterelnök külföldi útján, éppen késsel-villával ette a hamburgert az Egyesült Államokban, Pozsgay Imre kijelentette: 1956 népfelkelés volt, ezzel megszüntetve az ellenforradalmi bélyeget.
Kádár még megélte Nagy Imre és mártírtársai újratemetését.
A Hősök terén tartott – mondjuk ki – rendszerváltó ünnepségen Orbán Viktor beszédében ekképpen fogalmazott: „A ma vállunkra nehezedő csődtömeg egyenes következménye annak, hogy vérbe fojtották forradalmunkat, és visszakényszerítenek bennünket abba az ázsiai zsákutcába, amelyből most újra megpróbálunk kiutat találni. Valójában akkor, 1956-ban vette el tőlünk – mai fiataloktól – a jövőnket a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ezért a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkező húsz vagy ki tudja, hány évünk is ott fekszik.”
Engem például megfigyeltek gimnazista koromtól egészen addig, amíg be nem hívtak katonának. Csak mert zenekaroztam. Emellett apám 1956-os részvétele, szovjet börtönbe hurcolása miatt rendszeresen, „hely hiányában” utasítottak el felsőoktatási intézmények nappali tagozatáról. Végre jött a rendszerváltozás, megszerezhettem második és harmadik diplomámat, miközben úgy véltem, a komcsik végleg a történelem szemétdombján végzik.
De nem!
Emlékeznek, amikor 2004. november 4-én Fletó Nagy Imre sírjánál csúszott-mászott, ripők módjára, s azt nyüszögte: Imre, mit tennél a helyemben?
Úgy fest, még a régi, ’56. október 24-i Nagy Imrét hallotta meg, mert cudarul saját népébe lövetett két esztendőre rá – elsőként ötven év múltán.
Mondhatnánk, olyanok ezek a vörösök, akár a Bourbonok, nem tanultak semmit, nem felejtettek semmit. 2006 ősze előtt, illetve 2002-es győzelmükkor azonnal ráküldték a rendőrséget a Kossuth téri Fidesz-kormányt támogató tüntetőkre.
Ki merem jelenteni: ilyen a szociálliberalizmus. Nem beszélve arról, hogy esetleges jövő évi győzelmük esetén beígérték a tettleges bosszút a polgári oldal támogatóinak.
