„Már 2018-ban érezhető volt az autóipar iránytalansága, egyrészt a megemelt emissziós normák hatására, másrészt akkor még a levegőben lógott, hogy várhatók-e további robbanómotoros fejlesztések vagy már egyértelműen az elektromos járművek térnyerése az irány. Azóta tudjuk, az utóbbi” – mutatott rá Gaszt Attila, a GIA Form ügyvezetője. De ami a tágabb képet illeti, kifejtette, hogy a 2008-2009-es válságot követő tíz évben folyamatos volt a felfutás, a világgazdaság túlpörgött, ezért már a pandémiától függetlenül egyértelművé vált, hogy elkerülhetetlen lesz némi lassulás. Relatíve kis, nyitott, gazdaságként pusztán a belső keresletre alapozva mindettől nem függetleníthette magát Magyarország sem, hiszen a külső piacok gyengülése mellett a magas exportteljesítmény sem tartható fenn. Az más kérdés, hogy ezúttal nem hitelválság, hanem világjárvány formájában jött a stoptábla.
Szabó Gábor, a Georg Fischer régiós vezetője szerint a tavaly tavaszi jelentős visszaesés tényleg nem a semmiből jött,
de például a szerszámgép-gyártás válságállónak bizonyult, hiszen az ipari termelés aránylag hamar helyrebillent, sokkal inkább a szolgáltatószektorban vannak nagy kérdőjelek. „Ezzel együtt fontosnak tartjuk, hogy ágazat és cégméret szerint is kiegyensúlyozott legyen az ügyfélportfólió: bár továbbra is lényegesek a nagyvállalati partnerek, a megrendelések darabszámában és értékében is négyötödös túlsúlyban van a kkv-szektor” – tette hozzá Szabó Gábor. Őket egyébként azért érintik csak közvetve az autóipari anomáliák, mert nem szériagyártásra rendezkedtek be, hanem többek között a nagyobb hozzáadott értékű belső dizájnelemekre, illetve fényszórókra fókuszálnak, amelyekre meghajtástól függetlenül ugyanúgy szükség van. „Olyan válság még nem volt, hogy mindenki azonnal elhasalt volna, ahogy eddig mindig volt menekülőút, úgy nagy valószínűséggel ezután is lesz. A Georg Fischer például az autóiparon kívül jelentős volumenben szállít gépeket az energetikai, csomagolóanyag-, információs és kommunikációs technológiai, elektronikai és egészségügyi termékek gyártásához” – mutatott rá a konszern régiós irányítója.
A diverzifikálás terén hasonló álláspontot képvisel Gaszt Attila.
„Mi egyrészt öt szektornak szállítunk – autóipar, orvostechnika, elektronika, erőműtechnika és minden más gyártás –, másrészt nálunk egyetlen ügyfélnek sem lehet 20 százalék feletti portfólióaránya, de az 5-10 százalékos hányadot tartjuk igazán egészségesnek. Ez már jelentős, de még kezelhető volumen, érdemes mellé erőforrást állítani, a folyamatokat egyéni igények szerint alakítani. Ha ne adj isten, egy ilyen partner kiesik, akkor azt megérzi a cég, de nem roppan bele. Legfeljebb az adott évben gyengébb lesz az árbevétel-arányos eredménye, de jön helyette hamar más, aki betömi a lyukat” – összegzett.
Aki olvasott a vészjósló sorok között, annak volt ideje felkészülni a dekonjunktúrára.
„Ami a GIA Formot illeti, a marketingtevékenységünk megerősítésével elértük, hogy tavaly márciusban, amikor jött a Covid, 150 százalékig túl voltak töltve a kapacitásaink. Mivel a gyártási minőség és a szállítási határidő terén sem kötünk kompromisszumot, túlóráztunk, de a hétvégi munkavégzés mellett alvállalkozókat is bevontunk. A műanyag fröccsöntés terén általában 1-2 hónapos, a szerszámgyártásban pedig 3-4 hónapos átfutási idők vannak, a dinamika 2020. május-júniusig ki is tartott, akkor jött egy kisebb megtorpanás. Tavaly nyáron aztán a gazdaság, és vele együtt az autóipar újra beindult, de az optimizmus akkor még csak átmeneti volt. Szeptemberben ugyanis, ahogy megugrottak az esetszámok, mindenki behúzta a kéziféket, blokkolta a beruházásokat” – összegzett Gaszt Attila.
Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy tavaly több ajánlatot adtak ki, mint korábban bármikor, de a megrendelések egy része nem realizálódott, nagy volt a bizonytalanság.
Azonban november közepén, amikor bejelentették a vakcinafejlesztések biztató eredményeit, varázsütésre ismét sorra köttettek az új üzletek. A GIA Form tulajdonosa szerint a piac lassan kezdi elhinni, hogy visszatér a kétszámjegyű növekedés kora, az egyedüli hátráltató tényező a nyersanyaghiány, és az abból adódó árrobbanás. Ezt az acél- és a műanyagbeszerzésnél is a saját bőrükön érzik, kínálatiból keresletivé vált a piac, azok a beszállítók, amelyek egymásnak adták a kilincset, most fél-háromnegyedéven belül nem ígérnek semmit.
Ha még nem is teljes gőzzel, de beindult a termelés, vele együtt a beruházások, fejlesztések is a kisebb termelő-gyártó iparvállalatok körében. „Bár így is napi 5-10 ajánlatot adunk, sokan a júliustól elérhető vissza nem térítendő európai uniós támogatásokkal számolva egyelőre kivárnak, nyilván senkinek sem mindegy, hogy csak önerő vagy pályázati pénz is áll a gépbeszerzése mögött” – állapította meg Szabó Gábor. Az üzleti modelljük éppen a berendezések értékesítésére jellemző ciklikusság miatt épül fel úgy, hogy ne csak kiegészítő tevékenység, hanem fontos, önálló láb legyen a szervizszolgáltatás, az alkatrészellátás, a kopó- és fogyóeszközök szállítása.
A teljes cikk a Figyelő június 17-től kapható számában olvasható.
(Borítókép: Fürjes Viktória)
