Olvastam egy hírt, ami semmiféle hullámzást nem indított el a sajtóban. Hogy a liberálmensevik megmondók miért hallgatnak, ahhoz elég röviden ismertetni a történteket.
Egy vidéki angol általános iskola, amely hét esztendővel ezelőtt csapnivaló eredményei miatt szégyenkezhetett, mára a leggyorsabban fejlődő oktatási intézmények közé került. Hogy sikerült ez a kis csoda? Minden tanuló heti két óra zenei nevelést kap. Hoppá! Emlékeznek az EMMI mindennapos éneklés tervére? Abban szintén heti két óra szerepel. Ez a fevershami suliban kétszer fél óra zenetanulásból és egy órányi kóruséneklésből adódik össze.
A kormány 3 milliárdot fordít iskoláink hangszer parkjának megújítására, valamint minden tankerületnek vesz két pianínót. Gúnyolódott is az ellenzék: a gödör fenekén toporgó oktatást majd éppen a pianínók rángatják ki a felszínre. Biztos, ami Angliában sikerül, nálunk nem.
Friss UNESCO felmérés szerint a muzsika legalább 50 alapvető képességet fejleszt. Egy agykutató pedig megállapította: „Aki énekel, nem fél, mert a felszabadult agy éneklés közben nem képes félelemérzéseket mobilizálni.” Vagy úgy! Tehát a hivatásos rettegők kulloghatnának a búsba, ha Kodály éneklő országában magukra maradnak félelmeikkel.
A liberálmensevikek már két esztendővel ezelőtt, amikor megalakult a Mindennapos Éneklés Bizottsága, riogattak: biztos a matek, vagy az informatika rovására növelik az énekórák számát. A magyarért, a történelemért nem aggódtak. Azokat kevéssé kedvelik, mert irodalmi művek és történelmi tények emlékeztetnek, kik is voltak elődeik. Ráadásul, mint a közelmúltban zajlott mindennapos éneklés konferencián is kiderült, a kabinet nem megemelt számú énekórák keretében valósítja meg az elképzelést.
A britek a Kodály-módszert alkalmazzák. Kodály országában, a Kodály emlékévben lássuk csak, mi is ez a módszer – eredeti nevén magyar módszer –, ami nem pusztán szolmizálásból, relatív hangrendszerből és kézjelekből áll, s amúgy a világörökség része.
A mester elképzelését angliai székesegyházak kórusiskoláiban tett látogatása ihlette. Ez az iskolamodell több mit ezer éves. Úgyhogy elmondhatjuk, kiállta az idők próbáját. A kórusiskolákban az éneklés alapvetően liturgikus szolgálatban valósul meg. Ennek szellemében a kóruséneklés célja – mint Sapszon Ferenc, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas karnagy, a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola alapító művészeti vezetője fogalmazott egy nekem adott interjúban – „az ember teljes harmóniában történő nevelése, amelynek szolgálatában áll a zenei nevelés. Ez egy nemzetnevelő filozófiai rendszer, ami emberben, gyerekekben gondolkodik, nem pedig tananyag-központú.”
Végezetül szólaljon meg maga Kodály Zoltán: „Amit tudsz, nagy érték, az ősök hagyománya, a magad lelke igaz kifejezése. Becsüld meg, mert ha többre akarsz menni, csak erre építhetsz.”
Na ja, egyházi kórusiskola, nemzetnevelés, az ősök hagyománya, persze hogy sipákolnak a materialisták.
Borítókép: illusztráció, a Bakáts téri Általános Iskola Soul-Air kamarakórusa énekel a Kórusok éjszakáján a Magyar Nemzeti Múzeum udvarán, MTI Fotó: Mohai Balázs
