A tavaly szeptemberi német szövetségi választásokon a szociáldemokraták, az SPD megsemmisíti vereséget szenvedett. Angela Merkel és a CDU hónapok keserves és kudarcba fulladt koalíciós tárgyalásai után végül újra megpróbálkozott az SPD-vel kötendő nagykoalícióval. Az előzetes megállapodást követeőn most az SPD tagságának is jóvá kell hagynia a paktumoat. Merkel, aki bármit megtesz, hogy a hatalomban maradjon a legfontosabb kormányposztokat a legsúlytalanabb SPD-s politikusoknak adná. Legtöbbjük viszonylag ismeretlen a német fővárosoon kívül, ám a következő években ők fogják alakítna az EU és Németország politikáját.
A pénzügyminiszteri poszt várományosa Olaf Scholz. Merkel útjára bocsátotta Wolfgang Schäuble-t, aki az elmúlt 12 évben a piaci reformokat és a megszorításokat próbálta meg ráerőltetni az Unió különböző tagországaira. A szociáldemokraták Emmanuel Macron francia elnök útját próbálják meg követni. Tetszik nekik Macron ötlete, amely felelőtlenül költené az uniós adófizetők pénzét. Támogatják, hogy jöjjön létre egy európai pénzügyminiszteri poszt, aki aztán euró-milliárdokkal támogathatná az adósságoktól gyötört déli államokat, mint például Olaszország és Görögország. A szocdemek egész Európára kiterjesztenék a német típusú redisztribúciós politikát, azt, ami ellen a fiskális fegyelemre oly kényes Schäuble egész karrierje folyamán harcolt. (Más kérdés, hogy Schäuble viszont egész karrierje során nem volt hajlandó tudomásul venni azt, hogy az általa erőltetett megszorítások nem működnek Európa déli felén és ezzel több kárt okozott, mint hasznot – a szerk.)
Ott van aztán Eva Högl, aki munkaügyi és jóléti tárca várományosa. Az ő rendelkezésére csaknem 140 milliárd euró áll, hogy átalakítsa a német munkerőpiaci szabályozást. Elképzelései rontanák a munkaerőpiaci rugalmasságot, várhatóan korlátozza a rövid távú munkaszerződések alkalmahatósági körét, megnehezíti a munkaerőkölcsönzést és az elbocsátásokat. (A jövedelmi különbségek növekedéséhez nagyban hozzájárult Németországban az, hogy egyre nőtt a határozott, rövid idejű munkaszerződések száma, de ennek a problémának nem az a megoldása, hogy ezekert korlázozzák – a szerk. )
Az SPD befolyása a terrorellenes intézkedésekre és a belbiztonságra nagyon erős lesz, ha Heiko Maas kapja az igazságügyi tárcát. Aztán ott van persze Martin Schulz, az Európai Parlament korábbi elnöke, aki az SPD tragikusan gyenge választási eredményéért felelős. Schulz a külügyminiszteri posztra pályázott, aztán múlt pénteken váratlanul bejelentette, hogy a párton belüli belharcok miatt mégsincsenek ilyen ambíciói.
Kétségtelen, hogy egy ország külpolitikáját a legritkább esetben formálja maga a külügyminiszter. Így van ez a Fehér Házban, a Kremlben az Elysée palotában is. De akárki lesz, aki Schulz helyett elvtársai közül elfoglalja a német bársonyszéket, valószínűleg továbbra is képviseli majd a német külpolitika hagyományos erősségeitől való eltávolodást.
Az SPD nem szimpatizált az orosz szankciókkal, jó viszonyt szeretne kialakítani Putyin orosz elnökkel. Vonakodik attól, hogy a német védelmi költségvetést a NATO által ajánlott GDP arányos 2 százalékra emelje. A szocdemek lazították volna már korábban is az Iránnal szemben, annak atomprogramja miatt alkalmazott szankciókat. És a feltétlenül szükségesnél jobban utálják Trump elnök Amerikáját.
A szociáldemokraták víziója egy egész Európára kiterjedő, Portugáliától Lengyelországig húzódó jóléti birodalom, az “Európai Egyesült Államok” 2025-re történő megvalósítása. Merkelnek a politikai túlélés érdekében szüksége van a szocdemekre, akik élnek is alkupozícióikkal és a meghatározó posztokra saját embereiket kényszerítik be. Az új német nagykoalíció meghatározó színe a vörös, az SPD színe lesz. Így az új német kormány a vesztesek kormánya lesz.
A tavaly szeptemberi választásokon Merkel pártszövetsége csaknem 9 százalékpontnyi szavazatot veszített a 2012-es helyzethez képest. A SPD 5 százalékponttal 20 százalékra zuhant – volt olyan időszak, amikor 40 százalékon álltak. A legújabb közvéleménykutatások szerint a szocdemek támogatottsága mindössze 17 százalék.
A múlt szeptemberi választás felfogható egy előre hozott bizalmatlansági szavazásnak is – az akkor regnáló nagykoalícióval szemben. Kozmikus tréfa, hogy most ugyanezek a vesztesek alakítanak kormányt.
A legnagyobb lúzer azonban Angela Merkel. Európa egykori “császárnője”, aki 12 éven keresztül sikeresen járt túl politikai ellenfelei eszén most ott tart, hogy annak az árán tud hatalomban maradni, hogy átadja a kormányzást meggyengült koalíciós partnerének. A lúzerek német kormányát talán egy dolog vígasztalhatja: hasonló a helyzet más nagy európai országokban is. Londonban Theresa May hajszálnyi többséget próbál meg egyben tartani, hogy kormányozhassa az országot. Spanyolországot a szeparatizmus kétségei rágják. Olaszországban félő, hogy a választások csak növelik a politikai bizonytalanságot. Ilyen háttérrel Merkel még örülhet, ha kitölti a most oly keservesen összekapart mandátumát.
Borítókép: MTI/EPA/Hayoung Jeon
