A csecsemők korai fejlesztésében merészkedett új utakra, kidolgozta a Dévény Speciális Manuális Technikát. Vállalta a küzdelmet, az irigységet, az ellenszenvet, amit a hivatalostól eltérő, „más út” jelentett. Mert tudta, hogy van megoldás. Az idő és a tömegesen sorba álló szülők, illetve gyerekek őt igazolták, olyan eredményeket ért el, amit mások nemigen. A módszernek híre ment. Ahogy egyre nőtt a várólista, úgy kezdte el Dévény Anna a gyógytornászok képzését is. Mindig szigorú volt az átadását illetően, gondosan őrizte tisztaságát, csak az használhatta a nevet, aki maradéktalanul betartotta a Panni néni által tanítottakat.
Innentől engedtessék meg a személyes szál is.
Minden szülőt megrémiszt, ha a kisbabája nem fejlődik a nagykönyv szerint. Különösen sok az aggodalom koraszülött csecsemőknél, akik – ki tudja miért – nehezített pályán indulnak neki az életnek. Leggyakrabban oxigénhiánnyal, ami nehezen kiszámítható következményekkel jár. Örökké hálás leszek annak a védőnőnek, aki az alig két hónapos kisfiunkon észrevette azokat az apró mozgásbeli eltéréseket, amelyeket mi, laikus szülei nem. Azonnal egy kiváló „dévényes”-hez küldött, bízva benne, hogy tud rajtunk segíteni.
Egy évig vittuk hetente a kisfiunkat Dévény-tornára. Láttuk, milyen elképesztő szeretettel és megértéssel végzi a manuális technikát a mi „dévényesünk”, Edit. Megértéssel viselte, ahogy nyeltem a könnyeimet, amikor a kisfiam végigsírta a kezeléseket. Mert a túl feszes vagy túl laza izmok helyrehozása nem feltétlenül kellemes, anyai szemmel kifejezetten nem az. Aztán átadtam a feladatot a férjemnek, ő vitte a gyereket a tornára, megkímélve attól, hogy szenvedésnek lássam azt, ami nem feltétlenül az. De a szemünk a célon volt. Tudtuk, a gyerekünk érdeke, hogy mozgásfejlődésében ne maradjon el, mert ez később tanulási zavarokat okozhat neki. Aztán eljött a nap, amikor Edit azt mondta: készen van a gyerek, minden izma úgy működik, ahogy kell. Nehéz szavakba önteni, mekkora megkönnyebbülés volt ez nekem.
Hogy mit jelent ez a mindennapokban? Milyen az élet a Dévény-torna után?
A kisfiunk 3,5 évesen megtanult kétkerekű biciklizni, a mozgása harmonikus és koordinált volt, soha nem esett le egyetlen mászókáról, 4 éves kora óta teljes biztonsággal fára mászik, 6 évesen egész jól úszik, focizik. Nem tudjuk, mi lett volna ha, azt tudjuk, hogy a módszer nélkül nem tartana itt, ez egészen biztos.
Dévény Anna hosszú alkotó élet után ment el. De szellemisége és a keze nyoma gyerekek ezreiben él, és tanítványai révén élni fog. Mind őrizzük emlékét.
