A társadalmi konfliktusokat, közelmúltat taglaló doksiknak híját szenvedi a tévénéző. Márpedig ez igen komoly baj, lévén a dokumentumfilm nagyban hozzásegít a megélt történelem értelmezéséhez.
Ráadásul a filmkép tény. Mondhatja Vona Gábor, hogy ő bizony nem szürkefarkas, ha látjuk a képernyőn, hogy az. Vagy Pesty László Feketedoboza pótolhatatlan módon dokumentálja a rendszerváltozást. Úgy járt a műfaj, mint a tévéjáték, amelynek helyére betüremkedett a szappanopera. A dokumentumfilm helyét, a pillanatnyi konfliktusokat bemutató riport bitorolja. Bíztatok ezért mindenkit, vegye a fáradságot, sétáljon el a Corvinba, s nézzen meg mind többet a félszáz nem fikciós alkotás közül.
S ha már vette a fáradságot, ugyan, üljön be minél több animációs film vetítésére. A 29 munka tanúsítja: él a műfaj! Noha a tévéből kiszorította a hollywoodi dömping. Olyan kiváló művészek bizonyítják a magyar animáció nagyszerűségét, mint Jankovics Marcell, Orosz István, Cakó Ferenc, Gyulai Líviusz, M. Tóth Géza, Richly Zsolt. S mintha feltámadna az animációs sorozat is. Nem szívderítőbb, ha gyermekeink, unokáink olyan meséket nézve múlatják idejüket, mint a Kukori és Kotkoda, a Dr. Bubó, a Magyar népmesék, a Vizipók, a Pom Pom, a Mézga család, Gusztáv, Mekk mester, A legkisebb ugrifüles, a Frakk? Hál’ Istennek készülnek e remekművek utódai, így a kicsiknek is megadatik a lehetőség, hogy minőségi magyar mozikon pallérozódjanak. Egyszóval családi programmal szintén szolgál a vasárnapig tartó Filmhét.
