Az amerikai alelnök egy múlt heti beszédében immár nem csak a gazdaságpolitika miatt kritizálta Pekinget, hanem nyílt politikai támadást intézett a kínai rezsim ellen. Pence megemlítette Tibet és Ujgurisztán elfoglalását, a Made in China 2025 tervet és az Új Selyemút kezdeményezést, amelyekkel a kínai vezetés high-tech nagyhatalommá akarja tenni az országot. Az alelnöki beszéd olyan volt, mintha Ronald Reagan mondta volna, amikor a Szovjetunió ellen kikelt: főtitkár úr, rombolja le azt a falat! Pence részletes stratégiát vázolt fel, amely a kínai katonai, gazdasági, politikai és ideológiai agresszió elleni intézkedéseket veszi számba.
A beszédtől nyilván nem függetlenül az amerikai haditengerészet kiszivárogtatta, hogy fokozza katonai tevékenységét a Dél-Kínai tengeren, azon a környéken, amelyet Kína magának követel. A nemrég Mexikóval és Kanadával módosított észak-amerikai szabadkereskedelmi övezetről szóló egyezményt kiegészítették egy záradékkal, amely ellenzi, hogy a dokumentum aláírói kereskedelmi megállapodásokat kössenek Kínával. Az amerikai adminisztráció jelezte, hogy hasonló klauzulákkal egészítik ki a többi kereskedelmi egyezményt is.
Szintén múlt heti fejlemény, hogy a Kongresszus elfogadott egy törvényjavaslatot arról, hogy 60 milliárd dollár értékű infrastruktúra fejlesztési programba kezdenek Afrikában és Ázsiában, a kínai Új Selyemút ellensúlyozására.
Mindennek tetejébe a Fehér Ház nyilvánosságra hozott egy jelentést, ami arról szól, hogy a külföldi székhelyű beszállítói láncok veszélyeztetik az amerikai katonai képességeket, ha egy konfliktus esetén elvágják azokat. Vagyis az amerikai hadsereg túlságosan függ a távol-keleti beszállítóktól.
Normális időkben ezen hírek mindegyike önmagában is címlapsztori lenne. Trump elnök alatt azonban alig veszik észre őket, holott jelentős változást jelentenek az amerikai diplomácia irányultságában. Kína nyilván válaszolni fog, harmadik országok pedig elkezdenek viszonyulni a kínai-amerikai rivalizáláshoz. Új nemzetközi világrend alakul így ki. Amerika számos korábbi szövetségese ellenzi Washington Kína-ellenes kereskedelempolitikáját, mint ahogy az orosz szankciókat is. Az észak-koreai helyzet és Irán megerősödése hátráltatja az amerikai célokat. Peking közben megpróbálja kiaknázni ezt a helyzetet és új szövetségeseket keres.
Ahogy az új amerikai külpolitikai doktrína érvényre jut, a vállalkozások is kénytelenek lesznek igazodni hozzá. A mindenkori amerikai elnök jogosítványai széleskörűek, ha nemzetbiztonsági kérdésekről van szó, így a kereskedelmet és a befektetéseket is érinthetik. Trump elnök már eddig is használta a büntetővámok fegyverét, Mike Pence pedig figyelmeztetett, hogy még komolyabb gazdasági intézkedésekre van kilátás. A Fehér Ház beszállítói láncokra vonatkozó jelentése ezeket készíti elő. Ugyanakkor az üzleti élet továbbra is alábecsüli a Trump adminisztráció elkötelezettségét a Kína elleni harcban és e küzdelem gazdasági következményeit. A nemzet biztonsága azonban előbbre való, mint a gazdasági nehézségek. A Wall Streetnek, az amerikai tőkepiacoknak további sokkokra kell felkészülnie.
Trump a demokratákat is nehéz helyzetbe hozza: nem lesz jó érvük az elnök ellen, hiszen ha Putyin amerikai befolyását ellenzik, akkor vajon mi a bajuk a Kína amerikai befolyásának csökkentése érdekében indított harccal?
Hogy Amerika nagy lesz Trump vezetésével, vagy nem, az a jövő zenéje. De az biztos, hogy az események felgyorsultak. Új kereskedelmi egyezmény Mexikóval és Kanadával, új, a konzervatív többséget biztosító tag a Legfelsőbb Bíróságban, valamint az új hidegháború bejelentése. Ritka az olyan hét, amikor három ilyen horderejű esemény történik.
