Nehéz dolguk lehet a stand-uposoknak, kabarészerzőknek mostanában, hogy a magukat ellenzéknek képzelő (máris egy hatalmas poén!) kommunista, posztkommunista, protonáci és kutyapárti viccpártok beindultak, hiszen tavasz van, vagy mifene. Rögtön be is vittek egy lengőbordást: elhatározták, hogy megünneplik március 15-ét. De ez semmi; mielőtt az ember meggondolná, hogy hápogva veszi a levegőt vagy hangos bruhahába kezd (azok ünnepelnék meg ezt a kizárólag magyar érzelmű emberek által értékelhető és értelmezhető évfordulót, akiknek jogelődei fél évszázadon keresztül gumibotoztatták a nemzeti érzelmű fiatalokat március idusán, megfosztva a piros betűtől nemzeti ünnepünket, s azokkal ünneplenek, akiket a legkevésbé sem érint meg a normális ember lelkületének egy fontos elme, a nemzeti hovatartozás, karöltve azokkal, akik negyedévente fordítják ki köpönyegüket, muszlim harcosból ősmagyar vitézre, onnan, ha kell, brüsszeli jólértesült zsúrfiú-öltönyre), tehát, mire kacajra vagy szitokra fakadnánk, jön a csúcspoén: megalakítanák az Alternatív Parlamentet.
Március idusán, az Internacionálé helyett most Kossuth-nótát zengve (tíz perccel azután, hogy meggyalázták nyilatkozataikkal a kommunizmus százmilliónyi áldozatának, közöttük megszámlálhatatlan hős magyar hazafinak az emlékét), kokárdát (szivárványost vajh’?) tűzve egyesülnek majd a proletár internacionalizmus jegyében ezek a hazafiak; s létrehozzák az új Parlamentet. Halld, világ!
Az majd úgy lesz, hogy a civilek fognak spontán felvonulni, de véletlenül arra őgyelegnek a posztkommunista pártok, szintén kokárdával. És majd, ha már összefutnak, közfelkiáltással elfogadják a 12 pontot. Akkor aztán „népi felhatalmazással” (a nép majd hol sétál?) minimumtervet fogadnak el. A kis civilek nagy testvérei pedig, az állampárt romjaiból táplálkozó utódszervezet, s a körülötte keringő posztkommunista kisbolygók munkatársai, aktivistái, életükben először, dolgozni kezdenek – így szólnak a nemrég napvilágra került tervek –, no azért nem viszik túlzásba. Törvényjavaslat-csomagon fognak dolgozni.
Most álljunk meg egy szóra. Tehát egy olyan nemzetgyűlést, (?) törvényhozást, (?) jogalkotó testületet (?) hoznának létre, mely testület vagy grémium soha, senki által nem választatott meg. Olyan képviselők és olyan pártok is részt vennének ennek az agyrémnek a megvalósításában, akik mandátumot szereztek a legitim magyar népképviseleti és törvényhozói szervben. Azon népképviseletben, mely a hatályos – és jogállamiságunk axiómáit képező – alaptörvények által is kimondva –, egyedül jogosult a jogalkotásra. Ja kérem, hogy nem kaptak elég legitim felhatalmazást? Háromszor sem?
De most itt az alkalom. Mert március 15-e lesz, ugye. Egy olyan forradalom ünnepe, mely lehetővé tette történelmünk első, felelős magyar kormányának, s törvényhozásának megalakítását. Csakhogy amit ezek a jámbor új-hazafiak célul tűztek ki, egy olyan szerv létrehozása, melynek megnevezése nem szerepel a civilizált országokat jellemző jogszabályi, alaptörvények által is alábástyázott struktúrában. Nem választott szerv, de még csak nem is valamilyen bejegyzett szerveződés, mozgalom. E definíció szerint „alternatív parlament” lehet tehát a Lila Róka Bár, a kőbányai nudliszaggatók hobbiköre, vagy az illegtim piszoárnak és csövestanyának használt volt MDP-MSZMP-MSZP-pártszékház (és volt ávóstanya – hisz’ mindenkinek megvannak a maga rokonai, felmenői…).
Igen, ha lehet nekem is egy szerény javaslatom, alternatívám, itt, vagy valamely más, dicső múltú, törzsszavazóik által „lakott” épületben kéne megalakítani a haza új, alternatív parlamentjét. Az épület, ha más nem is, legalább valamilyen folytonosságot jelentene. Már a csöveseket illetően.
Borítófotó: Az Országgyűlés plenáris üléséről kivonult ellenzéki képviselők közös sajtótájékoztatót tartanak a Parlamentben 2019. február 18-án. (MTI/Koszticsák Szilárd)
