Pekingben találkoztak a közelmúltban az aurópai, indiai, brazil és dél-afrikai klímavédelemért felelős miniszterek. Reményeik szerint sikerül fenntartani a párizsi klímacsúcson szerzett lendületet annak ellenére, hogy a Trump adminisztráció lebontja azt a szabályozást, amely az amerikai széndioxid kibocsátást csökkentette volna.
“A fejlett országok nem tartják vállalásaikat. A témáról írott jelentéseik szerint fejlesztési segélyeket tekintenek környezetvédelmi vállalásnak. Ezzel nem teljesítik azt a költezettségüket, hogy friss tőkével segítik a folyamatot” – panaszkodott Xie Zhenhua, a kínai kormányzat klímapolitikáért felelős hivatalnoka. “Sok ország egyszerűen nem hajlandó beszállni. Mondtam is egy európai miniszternek, hogy ez az önök, a fejlett országok problémája” – tette hozzá. “A fejlett országok nagyüzemben címkézik át a fejletleneknek szánt támogatásokat klímavédelmi támogatássá. Ez csalás, mert 100 milliárd dollár új tőkét ígértek”.
A fejlődő országok persze nem annyira naivak, hogy elhitték volna, amit a nyugati diplomaták ígértek, amikor hülyíteni próbálták zöld szavazóikat. Már a vállalások idején gondoltak arra, hogy nem kapják meg majd az összes pénzt, de arra azért számítottak, hogy valamit legalább kapnak.
A nyugati sajtónak fogalma sincs, hogy valójában miről is van szó, így Kínát a klímavédelem élharcosának beállítani. Peking azonban arra fogja felhasználni az elmaradt nyugati pénzeket, hogy saját vállalásait is sutba dobja – kiváló hivatkozási alapot kap, kapott erre – írja a Financial Times.
Napjainkban a klímapolitika az álszenteskedés és a politikai fondorlatok terepévé vált. A zöld mozgalomnak fel kéne végre ébredni és tető alá hozni egy valóban megvalósítható, komoly és pragmatikus ütemtervet. Ki kellene kényszerítenie egy stratégiailag is erős politikusi megközelítést. Amíg ez nem történik meg, folytatódik a környezetvédelem korrupciója a politika által.
