A XIX. és XX. század fordulójának Magyarországán, a “boldog békeidőkben” a legtöbb vendéglőben és magyar szívben már egymás mellé került Kossuth Lajos és Ferenc József képe. Az 1848-as forradalom leverését és a Bach-korszak utáni pangást az 1867-es kiegyezés, majd az 1873-as nagy tőzsdekrach után egy töretlen növekedés követett. Budapest és a többi nagyvárosunk képe ennek az időnek a gazdagságát tükrözi. Az osztrák császár és magyar király “Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel mag vagyok elégedve!” személye és szállóigévé vált fordulata a kiszámíthatóság és kedélyesség jelképévé vált.
Ferenc József atyaivá szelidült képével szemben azonban ott volt a magyarbarát Rudolf trónörökös 1889-es, rejtélyes öngyilkossága után 1896-ban trónörökössé előlépő Ferenc Ferdinánd mint új ellenségkép.
Az új trónörökös több lépcsőben akarta megújítani a monarchiát, aminek célja a “Nagy-Ausztriai Egyesült Államok”, egy egységes birodalom kiépítése lett volna.
Ehhez főként a magyarok ellenállásást kellett letörni, amire két konkrét elképzelése is volt. A trializmus jegyében (az akkor Magyarországhoz tartozó) Horvátországból és Dalmáciából, valamint Boszniából létrehozott volna egy délszláv államot, miközben a budapesti kormány hatalmának aláásására kiterjesztette volna az akkor még cenzusos szavazójogot.
Abban is hasonlított a szintén egységes birodalomban és fentről indított reformokban gondolkodó II. Józsefre (1780-1790), hogy államreformelképzelési megvalósulásáig nem koronáztatta volna meg magát, így is növelve az általa tervezett államjogi átalakításhoz szükséges politikai mozgásterét.
Fentiek tükrében nem meglepő, ha Ferenc Ferdinánd sem Magyarországon, sem Szerbiában nem örvendett nagy népszerűségnek. Tervei szembe mentek a délszláv népeket saját vezetése alatt egyesíteni kívánó Szerbia törekvéseivel, így a szerbek egyik gyásznapjára, a középkori szerb királyság megszünését hozó a rigómezei csata évfordulójára időzített szarajevói látogatás lett a trónörökös veszte.
Miközben a kiegyezés utáni példátlan gazdasági növekedés politikai kerete, a monarchia igen népszerű volt, addig a magyar érdek ellen ható trónörökös a magyar közélet kifejezeten népszerűtlen figurája volt. Dédapáink őt akarták megállítani.
