A népességfogyás a legégetőbb probléma
Már az új kormány minisztereinek megnevezésénél is látszott, hogy Orbán Viktor a következő négy évben olyan döntések meghozatalára készül, amelyeknek hatásai nem csupán a mostani kormányzati ciklusban lesznek érzékelhetőek, hanem több évtizedre előre meghatározzák Magyarország jövőjét.
A nemzetgazdaság erősítése mellett a legfontosabb ügy a negatív demográfiai folyamatok megállításának kérdése. Itt már nem arról van szó, hogy melyik pártnak miként nő a támogatottsága, hanem az a kérdés, hogy Magyarország száz év múlva egyáltalán fennmarad- e. A nemzeti kormány a népességfogyás érdekében rengeteg intézkedést hozott az elmúlt nyolc évben, ezek hatására szinte mindegyik demográfiai mutató javult. A 2010-es mélypont után a termékenységi ráta emelkedése mellett például az élve születések száma is növekedett 1,4 százalékkal. 2002 és 2010 között drasztikus csökkenést mutatott a házasságkötések alakulása, az elmúlt években itt is fordulat történt, komoly mértékű, 42,5 százalékos növekedés tapasztalható, többen házasodtak össze, mint hét évvel ezelőtt, összesen 50 600-an. Jelentősen csökkent a válások (18,1 százalék), valamint az abortuszok száma (29,5 százalék). Sikerült a népességfogyás korábbi gyorsuló ütemét is megállítani, 2017-ben lényegében ugyanannyival csökkent a magyar népesség, mint 2010-ben. Mindez ugyanakkor korántsem elegendő, a cél a népességfogyás teljes megállítása.
Ehhez ugyanakkor még a korábbinál is átfogóbb és ösztönzőbb családpolitikai intézkedések meghozatalára van szükség. Ha a kormány sikerrel jár ebben a kérdésben, akkor azzal Magyarországot megmentheti a teljes eltűnéstől, hiszen ellenkező esetben néhány évtizeden belül elfogy a magyar.
Fontos szerep a szakértelemnek
Ennek okán a hamarosan felálló új kormányra soha nem látott feladatok várnak, amelyekben a szakértelemnek nagyon hangsúlyos szerepe lesz. Ezért fontos, hogy az egyes szakminisztériumokat olyan, a szakmájukban elismert személyek fogják vezetni, akik képesek az aktuálpolitika horizontja felett áttekinteni az egyes ágazati problémákat.
A népességfogyás megállítása mellett az egészségügy kérdése is előtérbe kerül, hiszen a vidéki kórházfejlesztéseket követően Budapesten is megindulnak az átalakítások. Orbán Viktor a beszédében világossá tette, hogy az egészségügyi észszerűsítés területén kész komoly döntéseket meghozni, ami mindenképpen egyedülálló lenne a rendszerváltást követő időszakban.
Korábban a kormányok nem igazán mertek átalakításokat végrehajtani ezen a területen az alacsony legitimitásuk – lásd Gyurcsány– Bajnai-kormányok – miatt, vagy csupán félve a politikai következményektől. A második és harmadik Orbán-kormány megteremtette a politikai és gazdasági alapot az ilyen lépések megtételéhez, ráadásul a negyedik Orbán-kormány soha nem látott társadalmi felhatalmazást és bizalmat kapott az emberektől, így semmi akadály nem áll már az előtt, hogy az egészségügyhöz is hozzányúljon. Orbán Viktor jól láthatóan nem fél az ilyen és ehhez hasonló kihívásoktól, elég csak a 2010-es válságkezelésre vagy a bevándorlási krízisre gondolni.
Nemzetközi térben is fontos tényező Orbán Viktor
A magyar miniszterelnök nemcsak a hazai ügyek megoldásával foglalkozik, hanem világossá tette azt is, hogy a nemzetközi térben is kiemelt szerepet szán Magyarországnak. Továbbra is a közép-európai régió megerősítésén dolgozik, hiszen ezek a nemzetek csak közösen tudják sikeresen képviselni az érdekeiket az európai nagyhatalmakkal szemben, különkülön nincs elegendő erejük Németország vagy Franciaország ellen.
Ebben Orbán Viktornak kiemelt szerepe van, nélküle a visegrádi együttműködés nem tartana ott, ahol most. Mára ez a négy ország összehangolja politikáját, és az Európai Bizottság vezetője minden egyes uniós csúcs előtt külön tárgyal velük. Itt ugyanakkor nem szabad megállni, a visegrádi államoknak további szövetségeseket kell keresniük maguk mellé, és a régió összes országával együtt kell működni, hiszen csak így lehetnek sikeresek a nagyhatalmak szorításában.
A Brüsszelből érkező támadások ráadásul nem hagynak alább, a politikai nyomásgyakorlás mellett már gazdasági szankciókat is képesek bevetni a nemzetállamok szerepét erősíteni kívánó tagállamokkal szemben. Nem beszélve a kötelező betelepítési kvótáról, amelyet továbbra is ránk szeretnének erőltetni. Ebben a kérdésben csak akkor van esélye Magyarországnak, ha a teljes közép-európai régió kiáll a kvótaellenes álláspont mellett, és nem adja be a derekát a nyugati nyomásgyakorlásnak. Csak közös fellépés esetén van esély arra, hogy megőrizzük a keresztény gyökereken alapuló európai kultúrát, és Európa megmaradjon olyannak, amilyennek most ismerjük. Ezért kiemelt jelentősége van Orbán Viktor Európa-víziójának.
Ellenzék nem partner a nemzeti sorskérdésekben
Miközben a magyar miniszterelnök hosszú távú programot ad az országnak, addig az ellenzéki pártok továbbra is kampányolnak, nem képesek megemészteni a súlyos választási vereséget. Az, hogy Orbán Viktor beszéde alatt a balliberális pártok kivonultak az ülésteremből, azt mutatja, hogy továbbra sem lesznek partnerek a nemzeti sorskérdések megoldásában.
Ugyanazt a kicsinyes politikát fogják folytatni, amit az elmúlt években már megszokhattunk tőlük. Az sem érdekli őket, hogy az ilyen, és ehhez hasonló politikai húzások hatására április nyolcadikát követően tovább csökkent a támogatottságuk. Úgy tűnik, hogy a magyar emberek jövője helyett sokkal inkább a külföldi érdekcsoportok elvárásainak kívánnak megfelelni, amelyek a politikai stabilitás aláásásában érdekeltek. Ennek tudható be a választási eredmények megkérdőjelezése, a parlamenti munka semmibevétele és az utcai megmozdulások ok nélküli szervezése. A jelek szerint ugyanakkor a magyarok átlátják a helyzetet, és nem dőlnek be az ellenzéknek. Ennek hatására a Mi vagyunk a többség! Elnevezésű tüntetéssorozatnak vége szakadt, alig egy hónap alatt kifulladt a cél nélküli hőzöngés. Ennek ellenére az ellenzéki pártok nem adják fel, a társadalmi elvárással szembemenve várhatóan nem fogják támogatni a kormánypártokat a nemzeti konszenzust élvező kérdésekben sem.
Az ellenzék csupán az Orbán-gyűlöletben egységes, azonban más kérdésekben rendkívüli módon megosztott. Nemcsak a pártok között vannak igen komoly ellentétek, hanem magukat a pártokat is számtalan ellentét feszíti szét. A legnagyobb ellenzéki pártnak számító Jobbikban például hiába győzedelmeskedik az egyik csoport, a másik oldal az elégedetlenségből fakadóan továbbra sem fogja támogatni a megválasztott irányvonalat. Az identitását vesztett pártban kiengesztelhetetlen ellentétek vannak, nem lehet ugyanis egyszerre a liberálisoknak udvarolni, illetve a nemzeti oldal szavazóihoz is szólni. Ez a tényező már rövid távon azt fogja eredményezni, hogy a Jobbik továbbra sem fog magára találni, és újabb meghatározó személyek fognak távozni onnan.
A párton belüli konfliktusok mellett a karizmatikus politikusok hiánya is égető problémát jelent az ellenzéki térfélen. A most megalakult Országgyűlésben frakcióvezetői szerepet kapó Gyurcsány Ferencen kívül nincsen olyan politikus az ellenzéki oldalon, aki emlékezetes tudna maradni hozzászólásaival. Mindez azt az abszurd helyzetet fogja előállítani ebben a parlamenti ciklusban, hogy a legelutasítottabb magyarországi politikus lesz az ellenzék arca.
Gyurcsánnyal az MSZP sem tudja felvenni a versenyt, a kutatások alapján csaknem ismeretlen Tóth Bertalan frakcióvezető szinte láthatatlan lesz az azonnali kérdések és válaszok órájában, ami pártjának további erodálását eredményezheti. Nem beszélve arról, hogy a közelgő elnökválasztás egyik legnagyobb esélyese nem ő, hanem az a Kunhalmi Ágnes, aki világossá tette: ismét el tudná képzelni magát egy Gyurcsány Ferenccel közös pártban. Az ötletet a DK-vezér sem veti el, ismét arról beszélt, hogy szívesen létrehozna egy Demokrata Pártot, amelybe beolvadhatnának a szocialisták is.
Bárhogy is lesz, az ellenzéki térfélen komoly átalakulások várhatóak, ezeknek egyik legnagyobb nyertese mindenképpen Gyurcsány Ferenc lesz, aki az elmúlt években elérte azt, hogy rajta kívül az ellenzéki térfélen egyetlen karizmatikus politikus se maradjon.
A cikk eredetileg a Magyar Idők 2018. május 14-i számában jelent meg. Borítókép: MTI
