Az Egyesült Nemzetek Szövetsége megalakulása óta, sok víz lefolyt a Dunán. Az 1945-ben kijelölt célok már messze elavultak és reformra szorulnak. Alapító okmányának első fejezetéből ismerhetjük meg a szervezet alapelveit. Röviden összefoglalva: a világ békéjének és biztonságának megőrzése, valamint hatékony és kollektív intézkedések, abban az esetben, ha ezek bármelyikét valamilyen veszély fenyegeti. Nézzük, mit is tett az ENSZ a védelem és biztonság megőrzése érdekében!
A Pol Pot vezette vörös khmerek rémuralmának időszaka jó példa az ENSZ tehetetlenségének bemutatására. Az 1975-től 1979-ig tartó mészárlásokkal teli “kormányzásnak” végül nem a világszervezet, hanem – meglepő módon – Vietnám vetett véget. Miután a vietnámi hadsereg elűzte Pol Potot és a Vörös Khmer embereit, új kormányt állított Kambodzsa élére.
Pol Pot áldozatai egy kambodzsai tömegsírból (fotó: acidrayn.com)
Az ENSZ ugyanakkor nem ismerte el az új kormányt. Egészen 1994-ig a világszervezet a vörös khmereket tekintette az ország jogos vezetőinek, annak ellenére, hogy több mint két és félmillió ember halála fűződik nevükhöz.
Nem messze Kambodzsától, egy másik véres polgárháborút is csak skarbatett kézzel figyeltek az ENSZ-ben. Sri Lanka népe 1983 és 2009 között szenvedett a szeparatista Tamil Tigrisek és a kormányerők harcától. A háború utolsó hónapjaiban a legnépesebb északi partvidéken, egy kijelölt biztonsági zónában harcoltak a felek. Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsát többször felszólították, hogy lépjen közbe, hiszen a harcoló felek háborús bűnöktől sem visszariadva veszélyeztették civilek százezreinek életét. Ban Ki-Moont, az ENSZ főtitkárát megdöbbentette az eset, de konkrét intézkedés nem történt. A biztonsági zónában folyó harcok során a legalacsonyabb becslések szerint is 6-7 ezer ártatlan civil halt meg. Összességében pedig a polgárháború több mint százezer civil és ötvenezer katona életébe került.
Srí Lanka-i biztonsági emberek vizsgálják a merénylet helyszínét Colombóban, ahol pokolgép robbant egy buszban 2008. szeptember 16-án. A hatóságok szerint a Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei, az LTTE szakadár tamil szervezet tagjai követték el a merényletet. (fotó: MTI/EPA/Puspa Kumara)
Az afrikai kontinens számára sem ismeretlen a halál, a félelem és a terror. Több vérlázító esetet kísért figyelemme az ENSZ, valós közbeavatkozás nélkül, de most csak kettőt emelnénk ki. Szudánban 2003-ban polgárháború tört ki. A lázadó erők gyorsan elintézték a kormányhoz hű szudáni hadsereget, akik ezért felbérelték a Janjaweed névre hallgató arab fegyveres milíciát. Az ENSZ annak ellenére, hogy elítélte a történteket és 200 katonát küldött a térségbe, csak az Afirkai Uniót győzködte a közbelépésről. A harcok 2010-ig tartottak, addigra több mint háromszázezer szudáni civil halt meg. Még ennél is nagyobb kudarc az ENSZ számára a ruandai népírtás. A polgárháború sújtotta országban a fegyveres harcok elmúltával is feszült maradt a helyzet, főleg a hutu és tuszi népcsoportok között. Annak ellenére, hogy az ENSZ erői az országban állomásoztak, érdemi paranccsal nem rendelkeztek a beavatkozáshoz. Így gyakorlatilag végig nézték, ahogy majdnem egymillió ruandai meghal.
Egy kiállítás melynek témája a Srebrenicai mészárlás (fotó: blogs.iu.edu)
Sajnos Európában is lehet példát találni az ENSZ "ügyetlenkedésére". Nem is olyan rég, 1995-ben a boszniai háború során történt a srebenicai mészárlás. Az 1992-től 1995-ig tartó vérengzésben az ENSZ Srebenicát biztonsági zónává minősítette és holland rendfenntartókkal biztosította azt. Miután Ratko Mladić vezetésével a Szerb Köztársasági Hadsereg meghátrálásra kényszerítette az ENSZ erőit, az orruk előtt mészároltak le 8700 bosnyákot, főleg nőket és gyerekeket. Az ENSZ csapatai mindezt tétlenül nézték végig, mivel nem voltak jól felszerelve és ellátva, de főként azért, mert jogosultsággal sem rendelkeztek a közbelépésre. Ennek az az egyszerű oka, hogy az ENSZ valójában szervezetileg alkalmatlan arra, hogy ilyen döntéseket meghozzon.
Ma pedig – azok után, hogy annyiszor bebizonyosodott, hogy helyi fegyveres konfliktusok kezelésére sem tud megfelelően reagálni – az ENSZ egy globális problémát szeretne központilag "megoldani". Talán nem is csoda, hogy a szervezetben kidolgozott csomagot a legnagyobb jóindulattal sem lehet megoldásnak nevezni, hiszen célja, pont az, hogy a migrációt ösztönözze. Javaslatuk viszont arra mindenképpen alkalmas, hogy a nemzetállami hatáskörök egy részét nemzetek fölötti szintre emelhessék, a tömeges migrációval pedig világszerte fellazítsák a nemzeti öntudatot.
