Mit érez a határvadász, amikor fegyverek ropognak körülötte szolgálatteljesítés közben? Hogyan hat az egekbe szökő adrenalinszint a munkavégzésre? Kialakul egyfajta csapatszellem a határvadászok között? Mit szól mindehhez a család? Borbély Sándort a Röszke melletti egykori tranzitzónában látogattuk meg néhány nappal karácsony előtt. A határvadász tizedes a legveszélyesebb szolgálati élményéről is mesélt a Magyar Nemzetnek.
„Mindenkiben van egy egészséges félelem. Aki azt mondja, nem fél, az hazudik. Esetenként ez az egészséges félelem az, ami megmenti az ember testi épségét a terepen. Egy-egy akcióban az adrenalin is az egekbe emelkedik, ezt én kifejezetten élvezem”.
Bár az adventi időszakra jelentősen csökkent az illegális határátlépési kísérletek száma, az elmúlt hónapokban soha nem tapasztalt nyomásnak voltak kitéve a határvadászok. Egyetlen éjszaka alatt akár 700-800 migráns is megpróbált illegálisan átjutni a kerítésen, az embercsempészek pedig a fegyverhasználattól sem riadtak vissza.
Borbély Sándor az elmúlt hónapokból az egyik legveszélyesebb élményének a Kékfény stábja által is megörökített akciót nevezte meg: az illegális határátlépéssel próbálkozó migránsok először kövekkel és sárral dobálták meg őket. Az embercsempészek lézerrel felszerelt csúzlival, üveggolyóval lőttek rájuk, közben a szerb oldalon fegyverropogás hallatszott.
Természetesen kapunk utasításokat a szolgálatot irányító parancsnoktól, de a határvadász van ott egy adott helyzetnél, ő tudja felmérni a lehetséges megoldási lehetőségeket, és ő tud megfelelően reagálni az adott helyzetre
– meséli Sándor. A stábra és a határt védő személyzetre az említett akció során folyamatosan lőttek, így elhagyták a helyszínt, majd kamerákon keresztül követték a migránsok helyzetét. Később drónok és egyéb eszközök segítségével kapták el őket a határvadászok mélységi felderítőcsoportjai, s azonnal visszakísérték őket az államhatár szerb oldalára.
Megtörtént, hogy egy este alatt négyszer fogtam el ugyanazt a személyt. Az, hogy hányszor fogjuk meg őket, függ attól, hogy melyik szakaszon próbálkoznak. Egy adott szektornál dolgozunk. Lehet, hogy később ezek az illegális határátlépők már máshol próbálnak szerencsét
– idézi fel Borbély Sándor. Kérdésünkre a határvadász elmondja: folyamatosan taktikai harc folyik a határvadászok és az embercsempészek között. — Nem a bevándorló a leleményes, hanem a csempész. Ők képzett emberek. Sok mindent látunk a terepen. Tudjuk, kik ők, emellett van felderítésünk, akiktől az információkat kapjuk. Ez egy komoly taktikai játék. Mi kitalálunk valamit, erre reagálva ők is ötletelnek. Mi erre ismét kitalálunk valamit, ők megint. A végén pedig úgyis mi győzünk – mondja Sándor szerény, de mégis magabiztos mosollyal az arcán.
„Tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal”
A kerítésnél szolgálók az étkezést az embercsempészek akciójához időzítik. – Vannak holtidők. Amikor még nem jönnek vagy amikor már nem próbálkoznak, mert annyiszor vertük vissza őket. Ilyenkor gyakran visszavonulnak a szerb mélységi területekre, gondolva, hogy pár óra múlva majd át tudnak jönni, de leszögezem: nem tudnak. Ezek a holtidők határozzák meg az étkezést. Nyugodtabb helyeken, amikor valaki éhes, kiveszi az ebédszünetét, aztán visszamegy a területére – meséli nekünk.
A határvadászok egyébként három egymást követő napon, 16 órás műszakban teljesítenek szolgálatot.
Utána többnapos pihenő következik. Sándor békéscsabai. Hozzá hasonlóan a körzetében szolgáló, civil életben a határtól távolabb élő határvadászok és rendőrök a két szolgálat közötti pihenőjüket a Készenléti Rendőrség által biztosított szállásokon töltik. Közöttük van olyan, aki az ideiglenes biztonsági határzárnál szeret lenni, míg más inkább a mélységi ellenőrzési feladatokat kedveli jobban.
Én például inkább a mélységi ellenőrzést kedvelem. Nem a támadások elkerülése miatt, hanem azért, mert ismerem a terepet, és az új kollégákat is meg tudom tanítani ezekre az ismeretekre.
– Aki ismeri a kerülő utakat, a migránsok útvonalait, az a kutatási feladatok végzése során hasznosabb tud lenni. Inkább az éjszakai műszak áll közel hozzám. Nehezebb, de sokkal érdekesebb. Jobban is telik úgy az idő, ha van mit tenni – ismerteti.
Teljes cikk itt található magyarnemzet.hu
Címlapfotó: Borbély Sándor határvadász tizedes (középen) két társával Fotó: Kurucz Árpád
