Az SPD-nek így muszáj volt követ dobnia az állóvízbe: Schulz adójavaslattal állt elő, ezzel próbálja meg tematizálni a kampányt, s erre Merkel kénytelen lesz reagálni valamit. Az SPD azt javasolja, hogy a személyi jövedelemadó felső kulcsát emeljék fel a jelenlegi 45 százalékról 48 százalékra, ez az évi 250 ezer euró jövedelem feletti keresetekre vonatkozik. A második szja sáv kulcsát 45 százalékra növelnék 42 százalékról. Emelkedne az osztalékadó és a tőkejövedelmek adója is. Schulz az így befolyó többletbevételeket utak és iskolák építésére fordítaná – írja a The Wall Street Journal.
A probléma csak az, hogy a kampányok során beharangozott adóváltoztatások, főleg az emelések a legritkább esetben működnek úgy a valóságban, mint ahogy az a naggyűléseken elhangzik. Az adóemelések belengtésére az adózók felkészülnek, megváltoztatják pénzügyi viselkedésüket. A tőke és a munkaerő egyre szabadabb áramlása erre tág lehetőségeket biztosít.
Az SPD javasolja azt is – és ez az igazán fontos -, hogy a második legmagasabb adókulcs jövedelmi sávja 54 ezer euróról 76 ezer euróra emelkedjen. 76 ezer euró évente körülbelül havi 6 ezer eurós fizetésnek felel meg. Schulz a kulcs emelésével gyakorlatilag a középosztály pocakját próbálja meg ledolgozni. Innen kezdve ez már nem a “fizessenek a gazdagok” politikája, hanem a német társadalom gerincét alkotó középosztály megadóztatása. Ugyanakkor a jövedelmi sáv megemelésének megvan az a hatása is, hogy többletmunkára ösztönöz, hiszen magasabb jövedelemnél lép be a magasabb kulcs. Ez számos német állampolgár számára vonzó lehetőség lehet. Több munkáért némileg magasabb adó mellett több jövedelem járna.
Merkel az elmúlt évek során kínosan ügyelt arra, hogy figyelmen kívül hagyja a CDU-n belül adócsökkentést követelő hangokat. Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter a következő parlament elé vinne egy 15 milliárd eurós csomagot, ám egyelőre nem világos, hogy az milyen adók mérsékléséről szólna.
Merkel részéről az lenne a helyes stratégia, ha gyorsan válaszolna Schulz kihívására. Olyan adócsomaggal kellene kampányolnia, amely nem növeli a tőkejövedelmeket és a munkát terhelő adókat. Sőt, a német költségvetés 54 milliárd eurós, rekordszintű többletét is figyelembe véve, inkább adócsökkentéssel lenne célszerű kampányolnia.
Lényegi kérdés, hogy mi lesz a társaságó adókkal, amelyekről Schulz javaslata nem szól. Ha Donald Trump adóterveire, köztük a vállalati adók jelentős csökkentésére áldását adja az amerikai törvényhozás, akkor az Egyesült Államok versenyelőnybe kerül. Theresa May, brit kormányfő is adókönnyítéseket tervez a brexit után. Így a németek 33 százalékos vállalati nyereségadója már jókora hátrányt jelentene.
Ironikus, hogy azt a gazdasági felemelkedést, amely belföldön oly nagy elfogadottságot hozott Merkelnek, még Gerhard Schröder reformjai hozták meg. Merkel óvakodott ezeken változtatni, ugyanakkor óriási terheket rakott a német gazdaság nyakába, például a zöldenergia állami támogatásával. Most Merkelen lenne a sor, hogy Schulzcal szemben – aki a jövedelmi, a keresleti oldalon változtatna az adókon – a vállalati, vagyis a kínálati oldalon lépjen előre.
