Azt írja a WSJ, hogy az Orbán Viktor vezette Fidesz-KDNP parlamenti többsége nem volt veszélyben, de volt némi remény arra, hogy a kormánypárt veszít a mandátumai számából és súlyából. Ehhez képest, mint tudjuk, kétharmados többséggel nyert a Fidesz. Az ellenzék vezető pártjának nevezik a Jobbikot, és úgy látják a neves amerikai lapnál, hogy az igazán „nagy történet” ebben az esetben az, hogy tízből hét magyar szavazott a két, „migrációellenes, nacionalista pártra.” Már alapállításában is ferdít a cikk, a tengerentúli laphoz nem jutott el a jobbikos Gyöngyösi Márton nyilatkozata a migráció támogatásáról, és Vona Gábor kijelentése a déli határzár kudarcáról.
A cikk persze a szokásos liberális narratíva mentén elemez, szerintük az Orbán-kormány aláásta a demokratikus intézményrendszert, a médiát, vegzálja a civileket, mindez pedig sérti az ellenzék pozícióit. A cikk kiemeli, a kormánypárt fő kampánytémája a Brüsszel és Merkel bevándorláspárti álláspontjának ellenzése. Úgy fogalmaznak, Orbán egy összeesküvést rajzolt fel, melynek Soros, Brüsszel és a civil szervezetek a szereplői.
A WSJ úgy véli, Orbán Viktor autoriter irányba tereli Magyarországot, miként szerintük erre az EU is rámutatott. Az EU bevándorlási politikája azonban a magyar miniszterelnök kezébe került, még úgy is, hogy a közösség nem szabott ki hivatalos szankciókat a demokratikus normák megsértése miatt. Az EU- nak reflektálnia kellett volna ezekre a „demagóg” hangokra, hiszen a cél az, hogy az előírt kvótát mindenki teljesítse, az is, aki nem ért egyet Merkel befogadó politikájával. Ugyanis, ha a vezető pártok nem reflektálnak az emberek aggodalmaira, akkor megteszik helyettük a jobb vagy baloldalo demagógok, írja a cikk.
A kommentelők viszont egész másként látják a helyzetet, a magyoroknak címzett gratulációk mellett határozottan kritizálják a WSJ elfogult álláspontját Magyarországgal szemben. Azt is írják, ez csak egy baloldali csoport véleménye, nem tükröz semmiféle szakmaiságot. Számonkérik, miféle kettős mérce azt láttatni, hogy a magyar kormány autoriter, miközben Brüsszel kérdés nélkül szeretné átnyomni a tagállamokon a Merkel-féla kvótát. A következőket írták a cikk alá:
„A WSJ már évek óta nyomja a nyitott határokat. Mivel Magyarország nem akar muszlim hordákat beengedni, ezért idegengyűlölőnek nevezik.”
„A kelet-európai nemzetek 50 éves orosz megszállás után nyerték vissza szabadságukat, élvezik az életet és a szabadságot. Az emberek még mindig törődnek nemzetük jövőjével, a már megszületettekkel és a meg nem születettekkel. Nem fogják ezt eldobni a nihilista öngyilkossági paktumhoz való csatlakozásért, amelyet a megfáradt, romlott Nyugat-Európa kínál.”
„… autoriter irányba vezeti. Micsoda irónia. Mintha az EU Brüsszelben a demokrácia mintája lenne a polgárok és adófizetők számára.”
„Ki dönt arról, hogy mi jó egy ország számára? Természetesen nem Franciaország, Németország és a nem választott vezetők Brüsszelben. Ha Európa Orbánt és más kelet-európai vezetőket büntetni akarja, akkor elveszítik.” „
„Gratulálok Magyarországnak, hogy utat nyitott a saját sorsának kézbevételéhez. Az EU és a német bevándorlási modell elutasítása mutatja a többi országnak is az utat.
„Orbán látja, hogy Európa többi részében öngyilkosságot követnek el a multikulturalizmus hazugsága miatt. Orbán és emberei jól cselekszenek, és ez a fő feladata az elnöknek. Orbán helyesen cselekszik a népe érdekében, ez a dolga. „
„Úgy gondolom, a szerző és a szerkesztő projektál. Orbán nem tekintélyelvű. Az EU nem tette ki az asztalra a lapjait, nem tájékoztatta polgárait igazi szándékáról. Orbán nem tett ilyet. Ő egy demokratikusan megválasztott vezető, nem úgy, mint az EU vagy Brüsszel.”
Borítófotó: Az átjelentkezéssel szavazók szavazatait tartalmazó borítékokat választókerületenként válogatják szét a Nemzeti Választási Iroda (NVI) munkatársai Budapesten, az NVI Alkotmány utcai székházában 2018. április 10-én. (MTI Fotó: Balogh Zoltán)
