A Kérdések és válaszok 1918–1919-ről című kötet a Napvilág kiadó „Kérdések és válaszok” sorozatának nyolcadik darabja. A kisalakú könyvben a téma szakértői tesznek fel kérdéseket és ezekre adnak – a kiadványsorozat népszerűsítő jellegéből adódóan – szükségképpen leegyszerűsített, rövid – egy-másfél oldalas – válaszokat. A kötet kapcsán számos vita alakult ki, melyek nyitányát Czopf Áron történész, a Mandiner újságírójának cikke jelentette, elsősorban Szamuely Tibor tevékenységének megítéléséről.
A Kérdések és válaszok 1918–1919-ről című kötet egyik szerzője, Csunderlik Péter is megszólalt az ügyben, a vörös terrort idézőjelbe téve, „mindössze” 590 áldozatot emlegetve. Csunderlik Szamuely védelmében vetette be a nehéztüzérséget, hiszen 590 áldozat nem is olyan sok – szerinte.
1919. március 21-én a Kun Béla-féle kommunisták átvették a hatalmat, melyre a szocializmusban csak „a dicsőséges 133 napként” emlékeztek. Ez volt az első európai kommunista diktatúra, ennek a rémtetteit mentegeti Csunderlik. Szerinte a történész feladata nem az, hogy adatokat szogáltasson az áldozatok számáról. Kérdem én, akkor mégis micsoda?
Csunderlik egy helyütt ezt írja: „…ha Szamuely tényleg egy őrjöngő állat volt (ahogy 1919 után ábrázolták), akkor miért bízták rá a proletárgyermekek balatoni üdültetésének megszervezését (amelyről 1919 után nem emlékeztek meg)?" Csak annyit jegyeznék meg, hogy Joszif Sztálin, sőt Adolf Hitler is fotózkodott gyerekekkel. Ebből mindenki levonhatja a konzekvenciát.
Egry Gábor a Politikatörténeti Intézet igazgatója is úgy érezte, meg kell nyilvánulnia a kérdésben, de inkább bár ne tette volna. Egry egy terjedelmes Facebook-jegyzetben vette védelmébe a vörös terrort relativizáló Csunderliket, melyben az összes, a vitában résztvevő történésznek is üzent.
Veszprémy László Bernát történész – felháborodva Csunderlik állításain – szintén beszállt a vitába, s Egry elsősorban neki próbált válaszolni. Ezzel együtt persze el is vitte a vitát egy gyerekes, „ki hová, milyen idézőjelet tett vagy nem tett" szintre, de a lényeggel, nevezetesen, hogy Csunderlik nemes egyszerűséggel relativizálja a Tanácsköztársaság rémtetteit, nem sokat foglalkozott.
„Az erőszakhoz való érzelmi, értelmi és morális viszony egy jellemrajz estében jogos kérdés, és lényegében ezt kívánja megválaszolni társadalmi léptékben minden olyan kutatás, ami arra keresi a választ, miként tűnhetnek el az erőszakot tiltó társadalmi normák, hogyan lehet a korábban megbélyegzett és üldözött erőszak hirtelen elfogadott, mitől lesznek tettesek vagy akár csak bystanderek (megfigyelők?) az egyszerű emberek? Nem hiszem, hogy akár Czopf Áron, akár Veszprémy László Bernát ne tartaná legitimnek, sőt fontosnak ezt a kérdést, holott az diametrálisan ellentétes azzal a kirajzolódó elvárásukkal, hogy Szamuelyt kizárólag vérszomjas gazemberként lehet ábrázolni és a terrorról és erőszakról nem lehet gyakorlatként szólni. Biztos, hogy kaphatunk így választ arra, miért vállalnak aktívan részt emberek az erőszak elkövetésében? Biztos, hogy ha stigmatizáljuk például az „erőszak gyakorlata” terminust, ezzel nem fosztjuk meg magunkat az elemzéshez szükséges fogalmaktól?" – írja Egry.
Tehát, ha jól értjük, azzal, hogy kimondjuk Szamuelyről, hogy gyilkos gazember (ami tény), azzal megfosztjuk magunkat az „elemzéshez szükséges fogalmaktól". Nagyon kíváncsi lennék, hogy Egry Gábor vajon akkor is ekkora vehemenciával érvelne-e, ha mondjuk Adolf Hitler bűneit relativizálnák Csunderlikhez hasonlóan gusztustalan módon?
Borítókép: Facebook
