A táncházról kijelenthetjük, hogy valódi hungarikum, azaz a magyarságra jellemző, kiemelésre méltó érték. Örök hála illeti Vikár Bélát, Bartók Bélát, Kodály Zoltánt, Lajtha Lászlót, Kallós Zoltánt, akik elkezdték felgyűjteni népzenénket, néptáncunkat, népviseletünket. Nélkülük úgy jártunk volna, akár Európa többi népe, feledésbe merülnek gyökereink. De nem, sőt a hetvenes évek elején megszületett táncházmozgalom, élén Sebő Ferenccel, Halmos Bélával, Tímár Sándorral, a Bihari Együttessel, hogy ne mondjam, divatba hozta a magyar paraszti zenét, táncot, művészetet. S oly erőre kapott a mozgalom, hogy később visszatanították az elcsatolt területeken a már feledésre ítélt, ott felgyűjtött anyagot.
Mindennek köszönhetően idén már második alkalommal szervezték meg az Erdélyi Táncháztalálkozót Székelyudvarhelyen. Méghozzá e mostani évfordulós esemény volt, amennyiben a világ első táncház-seregszemléjének négy évtizede szintén a város biztosított otthont.
A megnyitó előtt a székely város három pontján gyülekeztek a zenészek és táncosok, hogy zeneszóval vonuljanak a Sportcsarnokba, a nyitógálára.
Borítókép: máshol.ro
