– Tavaly nevezték ki a Csongrád-Csanád, Bács-Kiskun és Békés megyét lefedő dél-alföldi gazdaságfejlesztési zóna kormánybiztosává. Melyek a legsürgetőbb feladatok egy olyan térségben, amelyen belül igen nagyok a gazdasági-társadalmi különbségek? Vannak-e speciálisan erre a régióra jellemző, megoldandó problémák?
– A zóna komplex fejlesztéséért felelős kormánybiztosként hatalmas megtiszteltetés, egyben felelősség a munkánk. Többes számban nem véletlenül beszélek. Többfős csapattal dolgozom, miközben egyre többen csatlakoznak, segítenek: a kamarák munkatársai, a gazdasági szereplők, a megyei önkormányzatok, a Szegedi Tudományegyetem munkatársai, a dél-alföldi városok polgármesterei. A kérdésére a válaszom az, hogy az értékláncokat kell meghosszabbítani a régióban, a hiányos láncokat pedig ki kell egészíteni.
Külön szívügyem a fenntartható fejlődés: a Duna–Tisza közi homokhátságot különösen súlyosan érinti az éghajlatváltozással járó kiszáradás, mivel a terület hátszerűen emelkedik ki. Így a tájnak gyakorlatilag nincs felszíni vízforrása. A klímakrízisre adott válaszokon már jó néhányan dolgoztak előttem is, és most kitartó munkával, sokak segítségével sikerült új lendületet adni e kiemelten fontos projektnek. Nem akarok nagy szavakat használni, de nem kisebb dologról van szó, mint a jövőnkről. A homokhátság vízvisszapótlását meg fogjuk oldani. Az alapvető fejlesztési stratégiám minden projektnél az: ha nincs elég forrás egyszerre a tervezésre, kivitelezésre, akkor szakaszossá szükséges tenni a munkát. A legfontosabb, az első lépés, hogy az adott projekt teljes tervezésére ki kell harcolni a forrást, ebből nem szabad engedni. El kell érni, hogy a tervezési folyamatok ne aprózódjanak el. Ezt most jóval egyszerűbb volt kijelenteni, a megvalósítás ugyanis jelentősen nagyobb harcokat igényel. A fejlesztések komplex felelőssége megköveteli, hogy a projekteket rugalmasan, de harcosan, nagy munkabírással menedzseljük. Ez fontos, mert így érhető el történelmi fejlődés, amelyre hosszú évtizedek óta most van a legnagyobb esélyünk. A kormányzat elképesztő akarattal és forrásokkal segíti a hazai vállalatok versenyképesség-növelését, a nemzetközi befektetők pedig most keresnek, kereshetnek új piacokat. Ezt a harcot kell megnyernünk!
– A koronavírus-járvány a gazdaságot is hibernálta egy időre. Ennek ellenére milyen eredményeket sikerült elérni a kinevezése óta eltelt szűk egy évben a térség fejlesztésében, s mik a további célok?
– A gazdaságfejlesztésben sosincs megállás. Mindig többet, nagyobb sikert kell elérni. A dél-alföldiek megérdemlik, hogy a lehető legjobban éljenek: gyönyörűek a városaink, kreatívak az emberek, jó itt élni. Az oktatásban is élen járunk, kutatási eredményeink világhírűek. Mások mellett Karikó Katalin is Szegeden élt, s itt kezdte a pályáját. A kutatás-fejlesztésben kiemelkedő potenciál van a Dél-Alföldön. Ezt a világszínvonalú tudást itt kell tudnunk beépíteni a gazdaságba, a versenyképességünket helyben kell felturbózni. Ez azért is lényeges, mert csak minőségi munkahelyek megteremtésével biztosítható minőségi élet az itt élőknek, így tudjuk megállítani a régió népességfogyását, sőt idővel megfordítani e tendenciát. Európa leggyorsabb gazdasági újraindítása a célunk. Azért dolgozunk, hogy az ország kiaknázhassa azt a másfél-két hónapnyi előnyt, amelyet a sikeres oltási program gyorsaságával elért.
Ami már sikerült: a Szeged melletti homokhátság vízvisszapótlásának a kérdése, mint említettem, szívügyem, és örülök, hogy hamarosan minden a helyére kerül.
Másik nagy munkánk a Szeged jövőjét építő szakmai csoport szervezése. Nem kis feladat, de szerintem ki tudtuk alakítani a közös nevezőt. Februárban személyesen felkértem Botka László szegedi polgármestert egy szakmai csapat felállítására, amelyre azonnal igent mondott. Aki szegedi, biztosan hallott a déli Tisza-híd építéséről. Nagyon régóta készül a projekt, és a közös nevezővel, úgy érzem, sikerült új lendületet adni neki. A híd nem csak infrastrukturális szempontok miatt fontos, Szeged gazdasági fejlődésének az alappillére is. Szerencsére a kormány kitartó munkájának is köszönhetően az elmúlt időben érkeztek a Dél-Alföldre nemzetközi befektetők, és a kkv-szektor is kezd újra magára találni a pandémia okozta sokk után.
Munkatársainkkal folyamatosan rajta tartjuk az ujjunkat a régió gazdasági lüktetésén, érezzük, hol, mikor, hogyan kell segíteni. A térséget Budapesten is képviseljük, nem vagyunk csendben, mert a cél nemes: minden idők legnagyobb fejlődését szükséges véghez vinni, hogy az itteni polgárok az őket megillető komfortban éljenek.
– Sokszor kiemeli, hogy a Dél-Alföld az ország éléskamrája. Hogyan válhatna kitörési ágazattá a mezőgazdaság és az élelmiszeripar a régióban?
– Már most is e kettő itt a legjelentősebb gazdasági szegmens. Személyesen is azt vallom: a dél-alföldi zöldség, gyümölcs a világon egyedülálló zamatosságával, tápértékével. A legnapsütöttebb régió a miénk! De feladat van bőven. Az itt évtizedek óta világszínvonalon megtermelt zöldséget, gyümölcsöt, az alapanyagokat itt is kell feldolgozni, csomagolni, s késztermékként minél többet külföldi piacokra értékesíteni belőlük. Így sokkal nagyobb profitot termelhetünk. A kormány elképesztő összegeket fordít a vidéki élet komfortjának a növelésére, ezt halmozottan ki kell használnunk.
A precíziós mezőgazdaság fejlesztését különösen fontosnak tartom, és ahogy látom, erre minden lehetőségünk meglesz. Történelmi idők jönnek: az agrárium digitális átállásához kapcsolódó, precíziós fejlesztéseket célzó pályázatokkal a kabinet elkötelezett a mezőgazdaság és az élelmiszeripar robbanásszerű fejlődése iránt. Másodikként kiemelném az öntözés fontosságát. A precíziós mezőgazdaság önmagában még nem elég a versenyképesség dinamikus növeléséhez, ehhez elengedhetetlen az öntözés. A fenntartható gazdálkodás, az ökoszisztémák megmentése, a klímakrízisre adott válaszok rendkívül lényegesek.
– A gazdasági élet újraindításán dolgozó operatív törzs üléseinek is résztvevője. A szűkebb hazájában elsődlegesen mire van szükség ahhoz, hogy a gazdaság gyors lendületet vehessen?
– Erről egy regényre valót tudnék beszélni. Ha igyekszünk valahogy sorrendet állítani a szükségletek között, akkor az első, hogy befektetőket kell idecsábítani, s a meglévő cégek versenyképességét, exportpiacokra lépését kell segíteni. Nagy feladat a munkaerő megoldása, a megfelelő infrastruktúra kialakítása is. Minden hétre jut egy-egy fejlesztés, ami a járvány okozta gazdasági lassulás utáni újraindítás közepette külön öröm, mert a mostani válság kezelésében ez a kormány nem megszorít, hanem adókedvezményekkel, kiemelkedő vállalati támogatásokkal éri el a kimagasló gazdasági fejlődést.
– A régió központjának, Szegednek ellenzéki a polgármestere. A város fejlődését érintő ügyekben milyen az együttműködés önök között?
– Említettem, hogy februárban kormánybiztosként konstruktív megbeszélést folytattam Botka Lászlóval. Azért hoztam tető alá a találkozót, hogy felkérjem a polgármestert egy olyan munkacsoport létrehozására, amely Szegeden a harmadik híd megépítéséért felel majd. Ő azonnal igent mondott a felkérésemre.
– A szavaiból is kiderül: a harmadik szegedi Tisza-híd ügye időről időre előkerülő téma. Előreláthatólag mikorra épülhet meg az átkelő?
– Időről időre? Szegeden mindenki erről beszél, és sajnos sokan már nem nagyon tudnak hinni benne. 1970 óta ír róla a sajtó, hogy na, majd most megépül. Nekem két fontos javaslatom volt az elején Budapesten a tárgyalóasztalnál: legyen ütemezett a kivitelezés, hogy a közúti híd a lehető leggyorsabb ütemben megépüljön, s legyen 2×2 sávos, gyalogos és kerékpáros is az első szakaszban. Minden héten egyeztetek a fővárosban a szakkollégákkal, hogy hol és miként lehet biztonságosan gyorsítani a projekten. Így remélem, hogy három-négy éven belül már akár át is tekerhetünk a szegedi déli hídon. De addig sincs megállás, folyamatosan menedzseljük a projektet, mert aki ismer, tudja: minden titulusomban azért harcoltam és dolgozom most is, hogy a híd megépüljön. A Szeged vezetését képviselő kollégákkal megegyező a véleményünk: kell intermodális csomópont, és a tervezők megvalósíthatósági tanulmánytervét is kölcsönösen támogattuk. A mai világban a közös nevező nagy kincs, de a hídon áthaladóktól sem fogja senki megkérdezni, kire szavaztak. Minden szegedi polgár egyformán élvezheti majd az átkelő jótékony hatásait.
A cikk a Figyelő július 22-iki számában került publikálásra.
(Borítókép: Török János, Délmagyarország)
