Ez szégyen, ideje lenne tükörbe nézni és lehiggadni azoknak, akik a magyar történelem legnagyobb alakjairól készült Kossuth téri alkotásokat megrongálták, és azoknak a politikusoknak is, akik feltüzelték őket. Mindennek van ugyanis határa, és most ezek a senkiháziak átlépték a Rubicont.
Kossuth Lajos és Széchenyi István ugyanis vitathatatlanul a legnagyobb történelmi személyiségeink, magyar identitásunk alkotói, mindketten mércék, viszonyítási pontok. A Reformkorban politikai ellenfelek voltak, de tisztelték egymást és a másik véleményét. (Kossuth minősítette Széchenyit a legnagyobb magyarnak – a szerk.) Hosszú éveken keresztül álltak szemben egymással, miközben mindketten a haza üdvéért, Magyarország felemelkedéséért küzdöttek. Szimbólumok ők, a szabadság és a haladás szimbólumai, akiknek meggyalázásával a mostani “forradalmárok” kiiratkoztak a civilizált magyarok közösségéből. Gyalázat, amit tettek.
Magukról, tudatlanságukról és céljaikról (céltalanságukról) állítottak ki bizonyítványt, egyben mindent elmondtak arról, hogy az anarchia, a törés-zúzás képviselői ők. Itt a bizonyíték arra, hogy dehogy akarnak ők demokráciát! Ők “a múltat végképp eltörölni” bolsevik szellemiség örökösei.
Mi viszont Kossuthot és Széchenyit választjuk, akiknek nagyságát senki nem tudja meggyalázni. Mi nem olyan országot akarunk, ahol történelmi hőseinket, a legnagyobb magyarjaink emlékét meg lehet szégyeníteni.
Az ellenzék kiengedte a szellemet a palackból. Azonnal véget kell vetniük az emberek hergelésének, le kell állítaniuk a szimpatizánsaikat, akik a kereszténységet, a karácsonyt és a történelmi nagyjainkat nyíltan gyalázzák. Eddig és ne tovább!
MTI/Soós Lajos
