Egy férfi pár éve tajtékozva ment be az amerikai Target áruházlánc boltjába. Miután kikérette magához a helyi menedzsert, máris dőlt belőle a panasz. „A minap a lányom az üzletükben vásárolt. Még főiskolára jár, de maguk képesek voltak babaruhákra szóló kuponokat adni neki. Csak nem arra akarják bátorítani, hogy essen teherbe?”. Az apuka azonban rossz nyomon járt. A Target csupán kielemezte a lány vásárlási szokásait, és a rendszerük arra a következtetésre jutott, hogy a vásárlójuk terhes. Mint később kiderült, a Target jól kalkulált: a dühős szülő nem sokkal később bocsánatot kért.
Ma már, ahogy a példa is mutatja, a hirdetők biztosra mennek: a marketing anyagaikkal célzottan keresik meg az embereket. Csak azokhoz akarnak szólni, akik tényleg vevők lehetnek a termékeikre. Ezért szeretnének rólunk minél több mindent tudni. A Facebook is a hirdetőknek kedvez azzal, hogy követi a netes aktivitásunkat: egy elemzés kedvéért egy időben még a billentyű-leütéseket is követték. Kíváncsiak voltak rá, hogy amikor egy bejegyzést írunk, mennyit változtatunk a szövegen az elküldés előtt. De Zuckerbergék nem csak azt tudják, hogy mit csinálunk a közösségi oldalukon. Sok rólunk szóló információt úgynevezett adatbrókerektől vásárolnak meg.
De mégis mit tudnak rólunk ezek az adatbrókerek? Nos, a szervereiken ott szerepel sokunk neve, vásárlói szokása, telefonszáma, e-mail és lakcíme, családi állapota, politikai hovatartozása, becsült jövedelme, foglalkozása és az iskolai végzettsége… a lista még hosszan folytatódik. De mégis kik ezek a cégek? Ez talán a legmeglepőbb aspektusa az egész történetnek. Ugyanis nem ismert vállalatokról van szó. A nevük a többségnek aligha mond bármit is. A legnagyobbak közt például olyan brandeket találunk, mint a Datalogix, az eBureau, az Epsilon vagy az Acxiom.
A sajtóba csak néha kerülnek be, általában akkor, mikor kirobban körülöttük egy botrány: egyikük, a Slice Intelligence például azt hirdette, hogy az Unroll.me szolgáltatásukkal rendszerezni tudják az emberek elektronikus levelezését. A felhasználói feltételekben – amelyeket az emberek túlnyomó többsége nem olvas el –viszont fel volt tüntetve, hogy mindezért cserébe a felhasználók teljes levelezéséhez hozzá fognak férni, a kinyert adatokat pedig pénzzé teszik.
És ezzel el is értünk egy kényes kérdéshez: vagyis hogy az emlegetett cégek miként gyűjtik be az információkat. Ehhez rengeteg forrást igénybe tudnak venni: nyilvános adattárakat éppúgy, mint a közösségi oldalakon található posztokat. De aki ebben az ágazatban komoly szereplő akar lenni, az ezen a ponton nem állhat meg: a nagyok a nemzetközi márkáktól is megveszik a vásárlók adatait. Döbbenetes, de jelenleg legalább 1400 óriásvállalat van a világon, amelyik a hűségkártyákon keresztül beáramló információkat eladja az adatbrókereknek.
