Lássunk pár Károly-díjast: Martin Schulz, Winston Churchill, Bill Clinton, Horn Gyula, Konrád György. A nevek böngészése nem igazán visz közelebb az elismerés mibenlétéhez, már hogy miért osztogatják 1950 óta évről évre. Lássuk, kinek a nevét viseli a díj!
Nagy, vagy I. Károly császárét, aki a Frank Birodalom megalapításával, úgy tartják, először egyesítette Nyugat-Európát, s aki első ízben lehetett császár a Római Birodalom bukását követően. A Szentszékkel közös vágya, a Római Birodalom feltámasztása azonban I. Ottóra, a Német-római Császárság megalapítójára maradt.
Nos tehát, az európai egyesítésben kiemelkedő szerepet játszók lehettek és lehetnek Károly-díjasok. Mint például Churchill – lám, ő megkapta az irodalmi Nobel-díjat. Neki köszönhetjük a vasfüggöny kifejezést, és a 40 esztendei kommunizmust – ha már európai egyesítés.
Méltó utódja, Macron, a legméltóbbtól vehette át az elismerést (hagyományosan) Aachenben, Angela Merkeltől. Az európai egység élő szimbólumai szónokoltak is bölcseket, hogy Európának saját kezébe kell vennie sorsa irányítását, meg hogy nem lehet tovább várni az Európai Unió megújításával, azonnal cselekedni kell, senkinek sincs joga a késlekedésre.
Mondhatnók Madáchcsal élve: „A tett halála az okoskodás”, mivel a kancellár és az elnök legföljebb ha szavak szintjén újították meg Európát, szemben a V4 országokkal, amelyek tetteikkel bizonyítottak. A píszi Nyugat őszinte bosszúságára.
Borítókép: MTI/EPA/Friedemann Voge
