A Tesla tavaly decemberben került be az amerikai részvénypiac egyik vezérindexébe, az S&P 500-ba.
Az Apartment Investment and Management (AIV) nevű céget váltotta fel. Azóta furcsa dolgok történtek, ugyanis a Tesla árfolyama az index kosarába kerülés óta 0,8 százalékkal süllyedt, az AIV-é viszont 43,8 százalékkal emelkedett. Maga az S&P 500 17,95 százalékkal nőtt.
A paraszti logika
Intuitíve az egyszeri befektető azt gondolta volna, hogy ez szédítő és tartós magasságokat jelentő árfolyam-emelkedést hoz Elon Musk cégének, hiszen az indexkövető alapok tömegei vásároltak be Tesla-részvényekből. A társaság papírjainak az árfolyama az elmúlt 12 hónapban 764 százalékkal lőtt ki, részben az előbb említett tényezőnek köszönhetően. A villanyautókat gyártó amerikai vállalat kapitalizációja így nagyjából akkora lett, mint az eladott gépkocsik alapján a világ kilenc legnagyobb autógyárának összesített piaci értéke. (Ezek az üzemek a globális értékesítés 94 százalékát adják.)
A bevezetést követő szédítő emelkedés után azonban jelentős korrekció következett be.
Így a portfóliók átalakítása (az index kosarához való igazítása) egy kaliforniai befektetési cég, a Research Affiliates (RA) számításai alapján 41 bázispontos veszteséget okozott az invesztoroknak. Ez jókora summa, hiszen az RA szerint az S&P 500 mutatót összesen 4,6 ezer milliárd dollárnyi alap követi közvetlenül, s további 6,6 ezer milliárd dollárnyi tőke használja benchmarkként. „Egy amerikai nyugdíjas, aki 100 ezer dollárt fektetett valamelyik S&P 500-ast követő alapba, 410 dollárral lett szegényebb az index kosarának tavaly decemberi átalakítása miatt” – írja az elemzés. Más kérdés, hogy a befektetők ebből szinte semmit sem vettek észre, lévén őket leginkább az index teljesítménye érdekli.
Indexsajátosságok
A Tesla és az AIV esete extrémnek tűnik, viszont az RA elemzése azt sugallja, hogy a piaci kapitalizáció alapján összeállított indexeknél az átalakítást követően jellemző tendencia a „drágán veszünk, olcsón eladunk” jelenség. 2000 óta összesen 23 cég hagyta el az S&P 500-ast – értelemszerűen ugyanennyi került is bele. Összeolvadások, akvizíciók, csődök, a kapitalizáció változása – jó néhány ok áll e mögött. Az RA azt találta, hogy az újonnan az index kosarába került vállalatok 65 százalékának az árfolyama jelentősen nőtt abban az időszakban, amely e lépés bejelentése és a tényleges bekerülés között eltelt. A kosárból távozó társaságok 60 százalékának a jegyzése ezzel párhuzamosan esett az erről szóló bejelentés és a tényleges távozás között. Ez így teljesen logikus: a piac arra számít, hogy amely cég bekerül, annak a részvényei iránt megnő az érdeklődés, amelyik kiesik, annak a papírjai iránt meg csökken.
Ezekben az időszakokban a kiesők árfolyama 6,2 százalékkal teljesítette alul a bekerülőkét.
A közelmúltban azonban furcsa jelenséget tapasztaltak: az árfolyammozgások iránya megfordult. Az újonnan bekerülők alulteljesítettek az indexhez képest – bár átlagosan mindössze egy százalékponttal –, a kiesettek viszont túlteljesítettek, jelentősnek mondható 20 százalékkal. Így az RA szerint a befektetők átlagosan évi 20-40 bázispontot buknak azon, hogy az indexbe jutó papírok árfolyama a bejelentést követően felmegy – vagyis drágán kerülnek a kosárba –, míg a kihullottaké lesüllyed, azaz alulértékeltek lesznek.
Stratégiák
Érdekes befektetői stratégia bontakozik ki mindebből, miszerint pontosan az ellenkezőjét kellene csinálni annak, mint ahogy az index viselkedik: venni a törlésnél és eladni a bekerülésnél. Mindez persze nem az S&P 500-as kosara összeállításának a kritikája, hanem a kapitalizációval súlyozott indexek sajátossága. A folyamatot felerősíti, hogy számos befektetési alap rá is játszik a sztorira. Amikor egy új papír kerül a kosárba, azzal érvelnek az adott részvény vásárlása mellett, hogy megnő iránta a kereslet. Az alapok és a likviditást nyújtó bankok így jól járnak, ennek árát viszont a befektetők fizetik meg. Évi 20-40 bázispontos veszteség talán nem olyan vészes, viszont nagyjából a tízszerese egy átlagos indexkövető alap menedzsmentdíjának.
Érdekes kérdés, hogy miként lehetne kiküszöbölni ezt a jelenséget.
Az RA például azt javasolja, hogy a piaci kapitalizáció alapján súlyozott indexekbe kerüléskor az adott vállalat ötéves kapitalizációját vegyék figyelembe, így elkerülhető lenne, hogy a „forró”, a piaci értéküket nagyon gyorsan növelő cégek túlárazottá váljanak. Működő stratégia lehet a kivárás is: a kaliforniai társaság elemzései alapján szép hozammal kecsegtet egy-egy változtatásnál mondjuk egy év „dekkolás” az index kosarában, valamint az eredeti kosár megtartása. (Persze ez ellenkezik az indexkövető alapok lényegével, de ez más kérdés.) Megoldás lehet az is, ha olyan indexkövető alapot választunk, amely az amerikai nagy kapitalizációjú cégek teljes univerzumát követi, nem csak a viszonylag szűk szeletet képviselő S&P 500-ast. Létezik egy klasszikus válasz is a kérdésre: a passzív, indexkövető alapok helyett (mellett) fektessünk aktív alapokba is, amelyek portfóliókezelői tisztában vannak ezzel a problémával, és képesek is kezelni azt.
A cikk a Figyelő hetilap július 15-iki számában került publikálásra.
(Borítókép: Elon Musk, a Tesla alapítója. Sokba került a bekerülés (Christophe Gateau, Europress/AFP)
