Azt gondolná az ember, hogy a nyugdíjasok idejük nagy részét a tévénézéssel töltik vagy a házikó előtti kispadon ücsörögnek, ám nagyon úgy tűnik, hogy pörgősebb életet élnek, mint az aktív – még nem a nyugdíjas éveiket taposó – ötvenesek. A 4Life Direct biztosításközvetítő cég megbízásából készült reprezentatív kutatás helyenként meglepő, de inkább a társadalmat elgondolkodtató helyzetre világított rá. A mérésben olyan kérdésekre kerestek válaszokat, minthogy a magány, illetve az egyedüllét mennyire fenyegeti az ötven év felettieket, mennyit ülnek a tévé előtt, vagy hogy a háztartási munkában kapnak e valamilyen segítséget.
Kezdjük az egyszerű szituval: kétharmaduk naponta két órát tölt a tévé előtt, míg félmillió nyugdíjas akár hat órán át is ott ragad a képernyőnél. Egyébként a Nielsen Közösségmérés alapján a magyarok a tavalyi év utolsó három hónapjában naponta 4 óra 48 percet szántak arra, hogy mindenféle dolgokat nézzenek a képernyőn. A már említett nyugdíjasok kétharmada családtag vagy rokon személyében kapnak segítséget a háztartási munkák ellátásában.
A társas életre vonatkozó megállapításokra vonatkozóan nincs ok az örömre: a megkérdezett ötvenesek háromnegyede havi, ötödük pedig heti több alkalommal jár valamilyen társaságba, ám ez nem jelenti azt, hogy az egyedüllét vagy a magány ne fenyegetné őket, mivel ötödük vagy csak ritkán, vagy egyáltalán nem él semmilyen közösségi életet. De az igazán durva az, hogy közel egyharmadukkal (27 százalék) ritkán, viszony közel tíz százalékukkal gyakran megtörténik, hogy akár egy napjuk is eltelik beszélgetés nélkül. Egy korábbi két évvel korábbi kutatás is azt mutatta, hogy Magyarországon megöregedni szinte egyet jelent a társadalmi elszigetelődéssel – legalábbis a Kristóf Luca szociológus szerint.
A kutatás némi meglepetésre arra jutott, hogy a kényszerű némaság az aktív ötveneseket jobban érinti, mint a nagyobb közösség életet élő nyugdíjasokat. Utóbbiak bő kétharmada azért a hét minden napján hall emberi szót. Utóbbiakat az aktívabb közösségi életnek köszönhetően – negyven százalékuk heti legalább egy alkalommal részt vesz valamilyen közösségi programban, míg ugyanez az arány az aktív ötvenesek esetében csupán huszonöt százalék – valamivel kevésbé érinti, bő kétharmaduknak még soha nem telt el úgy napja, hogy valaki ne szólt volna hozzájuk.
