A dolog pikantériája, hogy a Soros-cikk abban a New York Times-ban jelent meg, melyben néhány napja még az amerikai elnök meggyilkolásáról olvashattunk. Soros tehát abban a lapban ír gyűlöletkeltésről és antiszemitizmusról, melyben egy nappal korábban még Trump elnök meggyilkolásáról írtak novellát. Mindezt persze a Nyílt Társadalom és a szabadság jegyében.
„Apám a náci rezsim árnyékában nőtt fel Magyarországon. Nagyapám hamis iratokkal segített, hogy a budapesti zsidók túlélhessék a támadásokat. A háború után, ahogy a kommunisták hatalomra kerültek, apám Londonba, ahol a londoni közgazdasági iskolában tanult, mielőtt belekezdett volna igen sikeres pénzügyi karrierjébe” – írja az ifjú Soros.
Ezzel szemben az igazság az, amit Soros György is elismert: nemhogy nem harcolt a nácik ellen, hanem tevékenyen segítette őket. A londoni éveket pedig a font bedöntésével akarta „meghálálni”, de Alex erről hallgat.
Trumpot és Orbánt egyaránt gyűlöletkeltőnek nevezte, és kitért arra is, hogy hazánkban a Soros-ellenes kampány nem más, mint antiszemitizmus. Alex láthatóan nem elég felkészült a magyar politikai helyzettel kapcsolatban, ugyanis egy országot és annak kormányát állítja be antiszemitának, melynek köztudottan jó kapcsolata van Izraellel (említhetjük Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő budapesti látogatását), vagy ahol a migránsok nem vernek meg valakit mert „úgy néz ki, mint egy zsidó” (Franciaország).
Soros Alex megnyilvánulása nem is azért fontos igazán, mert amit leír, az hazugság, sokkal inkább azért, mert lépésenként átveszi apja helyét és a Soros-hálózat vezetését. Emlékezhetünk arra is, mikor Soros György Brüsszelbe látogatott, ott volt vele fia, vagy hogy Alex már számos Twitter-bejegyzésben, illetve különféle cikkekben osztja meg apjával megegyező véleményét a világgal.
