Oroszország a világ harmadik legnagyobb olajkitermelője, a legnagyobb gázexportőr, s az olajszakma az elmúlt évtizedben úgy tekintett rá, hogy a következő időszakban a legígéretesebb területe lehet a szénhidrogéniparnak. Így nem csoda, hogy a legnagyobb nyugati olajmultik sorra építették ki hídfőállásaikat Oroszországban.
Az ukrajnai inváziók nyomán bevezetett szankciók miatt viszont kénytelenek szembesülni azzal, rövid távon nagyon erős politikai nyomás nehezedik rájuk a kivonulás érdekében, hosszabb távon pedig Európa mindent el fog követni, hogy csökkentse függőségét az orosz energiától.
A legnagyobbak közül a BP, a Shell és a norvég Equinor határozott úgy, hogy megszakítja kapcsolatait orosz partnereivel. A többi nagy nyugati, az orosz energiapiacon jelentős érdekeltséggel rendelkező szereplőre így nagy nyomás nehezedik. Köztük olyan cégek vannak, mint a TotalEnergies, az ExxonMobil, vagy a kereskedelemmel foglalkozó Trafigura és Glencore. A helyzetet bonyolítja, hogy a szénhidrogéniparra nehezedő ESG-nyomásnak, a fenntarthatósági követelményeknek is meg kell fellelni. Ebbe viszont nem fér bele már az, hogy az adott vállalat egy ilyen konfliktusban részt vevő, azt kirobbantó országban rendelkezzen befektetésekkel.
A BP a napokban döntött arról, hogy kiszáll a Rosznyeftből, amelyben 19,75 százalékos tulajdonrésze van.
A Shell a Gazprommal kötött partnerségét bontja fel. A Total az LNG piacon érdekelt Novatekkel működik együtt – egyelőre, annak 19,4 százalékban tulajdonosa. A Total olaj- és gáz kitermelésének 16 százaléka származott tavaly oroszországi forrásokból, 1,5 milliárd dollár készpénzbevétele származott ebből. A Shell globális kitermeléséből 5 százalékos arányt képviseltek az orosz mezők. A multi a Gazprom 27,5 százalékos tulajdonosa
