Történt, hogy igazgatói utasításra, a rendező ellenkezésére fittyet hányva, átírták Ludovic Halévy, kora népszerű bulvárszerzője és a biztos kezű librettista, Henri Meilha, Prosper Mérimée műfajteremtő kisprózájából alkotott szövegkönyvét. A színdarabok, librettók átírása a nyolcvanas években csúcsra jutó, majd az ezredfordulón kihalt rendezői színház megszokott velejárójának számított, ám akkortájt a művészi önkifejezés szabadságával takaróztak a túlbuzgó direktorok. Bizet Carmenjének megváltoztatásával a nők elleni erőszakra óhajtották felhívni a figyelmet. Pont a Carmennel, gratulálok! A cigánylány ledér, alvilági nő. A változás abban áll, hogy nem Don José késeli halálra Carment, hanem a lány, megszerezve a féltékeny férfi pisztolyát, agyonlövi őt. Ugyanis, magyarázták döntésüket az alkotók, nem óhajtották, hogy a publikum az előadás végén megtapsolja Carmen megölését. Így vasárnap tapsolhattak, amiért a nő gyilkolta meg a férfit. Bravó!
A píszi politika ráadásul direktben is felütötte fejét, amennyiben a firenzei polgármester védelmébe vette az új befejezést.
Meg kell jegyezzem, a dolog sajnos nem teljesen új keletű, 2009-ben a Globe Színház Rómeó és Júlia előadásában, a fiatal szerelmes fiút néger színész alakította. Lássuk csak a Shakespeare-i prológot: „A szép Veróna tárul itt elénk, / Hol két jeles család vetélkedett… / Vad vérükből egy baljós pár fakadt…” Tehát Verona városának két jeles, azaz semmiképpen nem migráns családjának gyermekei. E végett dramaturgiailag indokolhatatlan a színesbőrű szereposztás, azt kizárólag a korát megelőző píszi gondolat inspirálta.
E gondolat mentén kívánatos lenne Lőrinc barátot imámként felléptetni, ezzel megkímélve a muszlim nézők érzékenységét, avagy vallási türelmetlenségét. Miként helytelen, hogy Rómeó, kirekesztő módon, hölgyek kegyét, és Júlia szerelmét keresi. Júlia legyen férfi, sőt legyen transznemű, vagy queer. Üssük helyre Shakespeare otromba mód kirekesztő gondolkodását. Makrancos Kata pedig legyen Makrancos Károly, helyrebillentve a mester nőket megbélyegző hímsovinizmusát.
És most vissza a valóságba, amely cseppet sem tetszik valószerűbbnek az előbbieknél. Tavaly év végén Ausztráliában, a Sydney-i Operaház bemutatójára átírták Shakespeare A velencei kalmárjának befejezését, ezzel orvosolva a remekmű 418 éve sértő antiszemitizmusát.
