Az alapjövedelemnek nincs alternatívája hosszú távon sem Magyarországon, sem Európában, az tíz-húsz év múlva realitás lesz Európa majdnem minden országában – mondta Karácsony Gergely, az MSZP-Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje egy csütörtöki budapesti rendezvényen.
Azt is hozzátette, az alapjövedelem jó eszköz lehet a fájóan hiányzó társadalmi kohézió helyreállításához, de bevezetése előtt modellkísérletekkel kellene megvizsgálni, hogy az hogyan befolyásolná a munkaerőpiaci aktivitást.
Fussunk neki ismét: jó eszköz lehet a fájóan hiányzó társadalmi kohézió helyreállításához. A társadalmi összetartozást elsősorban közösséget összetartó értékek mentén, és nem értékpapírok mentén szokás megfogalmazni, hacsak nem a progresszív baloldalról van szó. De a szocialista miniszterelnök-jelölt úgy tűnik, mégiscsak hazatalált, mert a teljesítmény nélküli osztogatás igazi klasszikus balos, szocdem program.
Ne is lepjen meg bennünket, hogy kormányra kerülése esetén azonnal eszetlen pénzosztásba kezdene, elmondta, jelentősen emelné a családi pótlékot és az alapnyugdíjat. Karácsony Gergely szerint ma a legfontosabb kérdés Magyarországon az, hogy miként teremthető, illetve erősíthető meg a társadalmi kohézió. Szerinte akár oktatásról, egészségügyről, a szociális ellátórendszerről, demokráciáról, vagy jogállamról van szó, végső soron mindennek a gyökere az, hogyan lehet egy szolidárisabb, együttműködőbb, a közös szabályokat betartó társadalmat építeni.
Nézzük meg ezt a gyakorlat felől: ha mindenki megkapja a megélhetéséhez szükséges pénzt az államtól, ami nem motiválja arra, hogy tegyen is valamit a közösbe. Másik oldalról nézve, akik évtizedekig fizetik az adókat és a járulékokat, méltányosnak érezhetik-e, hogy csak nekik dolguk szolidaritást vállalni, a megjutalmazottaktól ezt nem várja el senki. Újra a családi pótlékért gyereket szülők világa jön? Most amikor már sikerült a cigányság szemléletét egy hajszállal elmozdítani a munkaalapú megélhetés irányába?
Karácsony Gergely elmerengett azon is, miként lehetséges, hogy Orbán Viktor miniszterelnök az elmúlt nyolc évben egy végtelenül igazságtalan társadalmat épített, ám ezt a folyamatot nem kísérte olyan tiltakozás, ami ezt ellehetetlenítette volna. De nem kell sokat várnunk a magyarázattal, Karácsony úgy véli, ez azért történhetett így, mert 2010 előtt a választópolgárok egy része azt élte meg, hogy az addigi liberális demokrácia nem teremtett egyenlőséget közöttük, és azt érezték, hogy a demokratikus intézmények nem az ő szabadságukat, hanem egy tőlük kívül álló politikai világ szabadságát garantálják.
Azért itt már egy erősen utópisztikus társadalom képe kezd kibontakozni, már amennyire értelmezni lehet ezt a körmondatot. Tehát az a szocialista párt – akit most Karácsony is képvisel, bár árnyékkormányához nem tartotta méltónak egyik szocialista értelmiségit sem – nem biztosította az egyenlőséget meg a szabadságot. A bolsevik párt kisunokájától egyenlőséget várni azért több mint botorság, az élcsapat mindig egyenlőbb az egyenlők között.
Újabb fejtegetés következik arról, hogyan is nyerhetett a Fidesz 2010-ben, Karácsony Gergely szerint az emberek azért választották az orbáni erős kéz politikáját, mert azt várták, hogy felemeli majd a leszakadó társadalmi csoportokat, de végül ez az erős kéz még inkább letaszította őket. Az nem járható út, hogy a demokrácia oltárán feláldozzuk a jólét politikáját, mert ahol nincs demokrácia, ott jólét és igazságosság sem lesz – fogalmazott. Szerinte ezért van szükség az általa meghirdetett szociális demokráciára.
Pár gondolattal később már inkább liberális demokráciát építene az álmodozó tekintetű, identitását Vonához hasonlóan erősen nem találó Karácsony. Azt mondja, olyan demokráciát kell létrehozni, amely egyszerre akarja megvalósítani a liberális jogállam minden garanciáját, és olyan összetartó társadalmat építeni, ahol ezek az intézmények mély gyökereket tudnak verni, és ahol a polgárok azt tapasztalják, hogy egyenrangúak.
Van itt minden, szabadság, egyenlőség, testvériség, igazságosság, mind az összes jakobinus közhely. Hogy ez soha, sehol nem működött, az sosem zavarta a Soros utópiájával megfertőzött liberális gondolkodókat. Hogy az emberi természet nem az egyenlőséget méri, hanem az igyekezetet és a teljesítményt, még mindig nem értik. Mint ahogy azt sem, hogy a rendkívül szélesre szabott szabadságjogok nem tartanak össze egyetlen társadalmat sem, hanem pont szembeállítanak csoportokat egymással. Érzik ám valahol, hogy nem áll meg ez az alap, azért kell bele egy kis kötőanyag, nem más, mint lóvé, amit alapjövedelemnek neveznek fellengzősen. Nem ártana azonban észrevenni a progresszív társadalommérnököknek, hogy az emberek zöme zsigerből elutasítja a teljesítmény nélküli osztogatást, mert nem ad célokat és perspektívát. Persze az más, ha ez a cél.
