Az Egyesült Államok Achilles-sarka természetesen nem a gazdasági gyengeségében keresendő, hanem a saját önelégültségében. Ugyanis amíg évtizedeken keresztül abba a hitbe ringatta magát, hogy szuperhatalomként nem kell az innovációra áldoznia, addig az „elmaradottnak” tekintett Kína csendben felzárkózott hozzá. Az urbanizálódás termelékenységi robbanáshoz vezetett: egy átlagos kínai tizenhétszer fogyaszt többet ma, mint 1987-ben. Noha a kínai gazdaság ma még nem éri utol az amerikait, a következő 8-10 évben kétséget kizáróan fel fog zárkózni.
Míg az amerikai befektetők figyelmét és anyagi forrásait a ’90-es évek végén kipukkant dotcom-lufi kötötte le, addig Kína hatalmas összegeket fektetett a mérnökképzésbe. Mára a kínai csúcstechnológiai export az 1999-es 5%-ról 25%-ra nőtt, míg az amerikai piac 20%-ról 7%-ra esett vissza. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az Egyesült Államok ma már gyárthat katonai repülőgépet kínai chipek nélkül, ez pedig már nemzetbiztonsági kérdéseket is felvet. A legnagyobb tévhit tehát azt gondolni, hogy Kína nem képes az innovációra.
Kína befolyása ma már világszerte érezhető. A 2013-ban meghirdetett „Egy övezet, egy út” külgazdasági stratégia révén az eurázsiai ipar nagy részét uralja. Az Egyesült Államok korábbi szövetségesei Kína felé fordultak. Oroszország megnégyszerezte a Kínába irányuló energiaexportját, és szárazföldi energiaimportot biztosít számára, arra az esetre, ha Amerika beavatkozna a tengeri energiaforgalomba.
Mi várható tehát a két versengő hatalom kapcsolatát illetően? A kínai pszichében a „megaláztatás évszázada” mély nyomot hagyott, éppen ezért nehéz elképzelni, hogy a két fél között baráti viszony alakuljon ki. A két ország kapcsolatát tovább gyengítik az olyan amerikai politikai hibák, mint az iraki beavatkozás, hiszen ez felerősíti Kína gyanakvását és bizalmatlanságát a riválisával szemben. A legtöbb, amit várhatunk, a két hatalom egymás melletti békés felemelkedése és az alkalmi együttműködés a közös kihívások kapcsán.
A szabad piac hívei számára azonban kezd világossá válni, hogy ha az Egyesült Államok a vezető gazdasági hatalmak között kíván maradni, akkor mihamarabb megfelelő gazdasági választ kell találnia a kínai stratégiára, az állami szerepvállalás pedig elkerülhetetlen.
Borítókép: illusztráció
