O'Neill több példát hoz a közelmúltból az ideológia terjedésére: a konzervatív kormány olyan törvényt fogadtatott el Nagy-Britanniában, ami lehetővé teszi, hogy valaki egyetlen hormonpirula bevétele nélkül válthasson. Vagy ott van az anglikán egyház, mely nemrég olyan irányelveket határozott meg oktatási intézményei számára, miszerint a diákokat bátorítani kell abban, hogy felfedezzék saját nemüket. A rendőrségnél is ugyanez a helyzet. Az Angliában hagyományos sisakokat sapkára cserélik, mondván a sisak nemileg nem semleges, ezért sérti a transzembereket. Nem beszélve az egyetemekről, ahol már azt is veszélyes kimondani, hogy " egy férfiból soha nem lesz nő".
Mindenki, beleértve a központi intézményrendszert is, elfogadott egy olyan eszmét, amiről a cikk szerzője szerint sokkal többet kellene vitatkozni. Ehelyett már a hétköznapokban is ez érvényesül: a gyerekeknek meg kell engedni, hogy eldöntsék, milyen neműek. A nővé vált férfi pedig bemehet a női öltözőbe, és nőnek kell nevezni "transznő" helyett, ami teljesen elfogadott megnevezésnek számított évekig.
A szerző szerint akik bármiféle kritikát megfogalmaznak ezekkel a folyamatokkal kapcsolatban, azok rögtön megkapják a a "transzofób" bélyeget. Bizonyos vélemények közzététele pedig egyenesen a blaszfémia huszonegyedik századi megfelelője egyes körökben.
A transzelvek intézményesítése magával hozta azt a következményt, hogy az ezzel kapcsolatos kritikák eretnekségnek számítanak. A Spectator újságírója úgy véli, az alapvető társadalmi kategóriák egyoldalú átszervezése zajlik, ami helytelen, antidemokratikus és ijesztő.
Ez a folyamat az iskolákban a legfélelmetesebb – folytatja O'Neill, aki ismét megemlíti az anglikán egyház hajmeresztő útmutatásait. A tanároknak, ha meg akarják tartani az állásukat, nincs más lehetőségük, mint engedni a genderlobbi befolyásának. Nemrég nagy port kavart egy keresztény tanár története, aki véletlenül lányként szólított meg egy magát fiúnak valló, amúgy lányként született diákot. A tanár ezért a "súlyos" tévedésért fegyelmi eljárást kapott a nyakába. Nem számít, hogy az emberek nagyobb része úgy gondolja, a születési nem megváltoztathatatlan, vagy hogy a társadalom erre rendezkedett be évszázadok óta. Ezt már tilos kimondani, csak úgy, egyik napról a másikra, .
Elég bizarr, hogy hétköznapi dolgokat nem bíznánk rá gyermekeinkre, de azt trendinek gondoljuk, ha megengedjük nekik, hogy maguk döntsék el milyen neműek. "Nos mi nem, csak ők – a társadalom új transzbarát vezetői, és a közbeszéd őrzői. Többünknek kellene blaszfémiát elkövetni a szabályaikkal szemben. Legyen világos: a transzembereknek ugyanazokat a jogokat kell élvezniük, mint bárki másnak, és ugyanezen az alapon az ő eszméiket, hitüket, és meggyőződésüket is ugyanolyan mértékben kell kritika alá vetni és nevetség tárgyává tenni, mint bárki másét. Az embereknek vannak jogaik, az eszméiknek nincs" – zárja gondolatait a szerző.
Borítókép: illusztráció
