A Policy Solutions immáron negyedik éve jelenteti meg évértékelő politikai könyvét, ennek kapcsán tartott konferenciát az Aranytíz Kultúrházban. A magyar szervezeten kívül a Friedrich Ebert Alapítvány támogatásával jöhetett létre a rendezvény, amely erősen köthető a Schulz vezette német szocdemekhez. (Egyébként sok dolga lesz a mai nap adminisztrálásával az alapítványnak, miután bőkezűen támogatták a csúfos bukással végződött diáktüntetést is.) A könyv bemutatására szűk fél órát szánt Bíró-Nagy András kutatási igazgató, melyben összefoglalta a fontosabb témaköröket. Maga a kiadvány elérhető ingyen a Policy Solutions honlapján, ha valaki arra folyamodna, hogy elolvassa.
A rendezvény lényegi része ez után jött. A beszélgetésről összefoglalóan annyit, hogy ugyan folyamatosan felmerült a párbeszéd és az érdemi vita szükségessége, de ezeket biztos nem segíti elő, ha olyan egyoldalú konferenciát hoznak össze a szervezők, amelyen nem jelent meg senki, aki a másik álláspontot képviselhetné.
De nem ez volt a legnagyobb probléma. Az egész show-t Kunhalmi Ágnes vitte el kampánybeszédnek beillő monológjaival, melyekből ismét kiderült, hogy semmit nem ért az elmúlt évek politikai történéseiből az ellenzék. Kunhalmi szerint “a vasfüggönyön inneni részen konkrétan fasizálódás van”. Erre felhozott több példát is. Említette Csehországot, ahol a szocdemek 2013-ban még a legerősebb politikai párt volt, de a legutóbbi választáson 10% alatti eredményt értek el. (Egyébként nem ilyen "rossz" a helyzet Csehországban a baloldal szempontjából, ha figyelembe vesszük a Cseh és Morvaország Kommunista Párt szintén majd 10%-os választási eredményét.) Ausztriában szintén fasiszta kormánykoalíció alakult, és Magyarország sem úszta meg az MSZP országgyűlési képviselőjének "mélyelemezését": két szélsőjobboldali párt, a Fidesz és Jobbik van jelen a politikai térben, több mint 3 milliós szavazótáborral. Állítása szerint ez egy negatív trend, ami ellen tenni kell. Beszélgetőpartnerei nagyban helyeseltek mindeközben. Azon nem gondolkodtak el, hogy miért lehet az, hogy egyre több és több ember, szó szerint milliók gondolkodnak máshogy mint ők, és ezt választásokon is kifejezik. Talán nem kellett volna a bevándorlásválságot a Fidesz által kreált álproblémának nevezni.
Természetesen nem maradhatott el az ellenzéki összeborulás témája sem. Eddig is ismert volt, hogy a DK-MSZP koordinált indulást valósít meg, tehát egymás ellen nem indítanak jelöltet az egyéni körzetekben, de nem lesz közös lista sem. Az MSZP a Párbeszéddel együtt Karácsony Gergelyt nevezte meg miniszterelnök-jelöltnek, míg a DK csupán listavezetővel indul. Utóbbihoz csatlakozik a Fodor Gábor vezette liberális párt is, igaz csak úgy, hogy nem jelennek meg a szavazólapon, hiszen akkor a három pártnak el kéne érnie a 15%-os bejutási küszöböt. (Az nagyon magas léc, és ha nem ugornák át, akkor nagyon sok egzisztencia kerülne veszélybe.) Kunhalmi a beszélgetésen úgy fogalmazott, a DK és az LMP is tisztában van azzal, hogy széleskörű együttműködéssel “Orbánt ellenzékbe lehetne küldeni”. Együttműködés alatt pedig azt értette, hogy a 106 körzetben a Fidesz-KDNP jelöltjei ellen egy, a legnagyobb támogatottsággal bíró ellenzékit kell indítani. Erről a taktikáról azonban többször is kiderült, hogy kihagyták a képletből a választói törésvonalakat a baloldalon, illetve elvették szavazóiktól a szabad döntés és véleménynyilvánítás lehetőségét. Kunhalmi ugyanakkor megerősítette, hogy az összefogásba nem érti bele a Jobbikot, velük "nem, nem, soha".
Az MSZP országgyűlési képviselője nem volt rest felhozni a Fidesz és a tekintélyelvűség balliberális toposzát. Állítása szerint a Fidesz győzelme esetén megkérdőjeleződik a demokratikus választás. Erre azért hoznék két példát is, a demokráciák fellegvárából, Belgiumból és Luxemburgból. Előbbiben, Magyarországot és a magyarokat gyakran savazó, hős liberális Guy Verhofstadt 1999 és 2008 között, tehát 9 évig volt folyamatosan Belgium miniszterelnöke. Luxemburgban pedig Jean-Claude Juncker 1995 és 2013 között töltötte be a kormányfői posztot, ráadásul úgy, hogy 1989 és 2009 között még országa pénzügyminisztere is volt. Megszokhattuk már az ellenzéki politikusok esetében, hogy a 2010 óta hatalmon lévő Orbán-kormány regnálása kiveri a biztosítékot, de a fejlett nyugati demokráciákban hasonló, sőt még durvább történetek nem izgatják a hazai ballibsiket.
A meghívottak nem hagyták szó nélkül a Stop Soros törvényjavaslatot és a CEU-ügyét sem. Ez nem annyira meglepő annak tekintetében, hogy a CEU, a Magyar Helsinki Bizottság és a Policy Solutions is több millió forintot kap Soros Györgytől, továbbá a Friedrich Ebert Stiftung is többször együttműködött már a milliárdos tőzsdespekuláns Nyílt Társadalom Alapítványával. Újfent szemtanúi lehettünk tehát annak, hogyan ajnározzák egymást körbe Soros György hazai leányvállalatai.
Fodor Éva, a Soros által alapított egyetem rektorhelyettese Kunhalmi mondanivalójának helyeslésén kívül annyit említett meg, hogy optimista a kormány és a CEU vitáját illetően, mindenképp Magyarországon szeretnének maradni. Pardavi Márta már bőbeszédűbben értelmezte a legújabb fejleményeket. Szerinte az NGO-kat megtámadta a kormány, a cél pedig nem más, minthogy elvegye a kedvét az embereknek a közügyektől. Jut eszembe, pont azért bocsájtotta társadalmi vitára a Stop Soros törvénycsomagot is a kormány, és bonyolított le több nemzeti konzultációt, mert nem kíváncsi az emberek véleményére…
Mindenesetre hangzott el igaz állítás is a könyvbemutatónak álcázott kampánybeszédben: 2017 egy elvesztegetett év volt az ellenzék számára. Mit mondjak, ebben az egyben legalább egyetértünk.
Borítókép: Kunhalmi Ágnes, az MSZP budapesti elnöke pártja budapesti évadnyitó rendezvényén a Dürer Rendezvényházban 2018. január 10-én. MTI/Koszticsák Szilárd
