Régóta kering az a félrevezető információ, miszerint “egy Texas kétszeresét kitevő szemétsziget úszkál a Csendes-óceánban”. A témára rátett egy lapáttal a National Geographic legújabb címlapja is, amelyen mint egy jéghegy, úgy lebeg egy nejlonzacskó a vízben. Csakhogy az úgynevezett szemétszigetet érdekes módon még senki soha nem látta. Mindenhol csak illusztrációkat lehet látni, közelről lefotózott állatokat, ahogy a műanyag hulladékba akadtak. Esetleg olyan képet, ami biztos, hogy nem a Csendes-óceánon készült.
(650x417).png.500x0_q85.png)
Kép forrása: ng.hu.
Kép forrása: infostart.hu
Adódik a kérdés. Vajon miért nem készült még légifelvétel erről a lebegő óriásról, amely állítólag még a hatalmas amerikai államnál is kétszer nagyobb.
Egész egyszerűen azért, mert a szó szoros értelmében nincs olyan, hogy szemétsziget. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az óceánok nem szennyezettek műanyaggal. Csakhogy amit szemétszigetnek neveznek, az inkább egy szemétfolt, ami szabad szemmel nem is igazán látható. A nagy műanyagok ugyanis a Csendes-óceán közepére érve lényegében valamennyire „feldolgozódnak”, a sodrás és mindenféle hatások következtében kis műanyagdarabkákká válnak, és így lebegnek a vízen. Tehát szemétsziget helyett inkább egy levest kell elképzelnünk, amiben a műanyagdarabkák a borsnak felelnek meg. Ráadásul nem is egy ilyen szemétfolt van az óceánokban, hanem több, amelyek folyamatosan változtatják a helyüket. A probléma ettől függetlenül meglehetősen komoly, hiszen a műanyag így sokkal könnyebben jut be az óceánok élőlényeinek szervezetébe.
Akkor miért hallunk folyton “szemétszigetről” vagy lebegő “szeméthegyről”? A téma drámai tálalása egyértelműen arra szolgál, hogy a világ bűntudatra leghajlamosabb embertípusát, a nyugati embert sokkolja. Még érthető is lenne, hogy ilyen figyelemfelkeltő eszközökhöz nyúlnak a környezetvédelem témájában érdekeltek, hiszen valóban fontos ügyről van szó, de azokat ez valószínűleg nem fogja meghatni, akik valóban felelősek ebben az ügyben. A Távol-Kelet társadalmait. Az Ocean Cleanup alapítvány kutatásai ugyanis nemrég egyértelműen kimutatták, hogy a Föld óceánjainak legnagyobb szennyezői nem az európaiak vagy az amerikaiak, hanem az ázsiaiak. Bizony, a műanyagszennyezés kétharmada 20 folyóból érkezik, amelyek nagy többsége Ázsiában van, olyanok mint az indiai Gangesz, a kínai Jangce, a Hszi, Tung és Csucsiang folyó, vagy az indonéz Brantas, Solo, Sarayu és Progo. A világ összes többi része csupán a szennyezés 14 százalékáért felelős.
Addig viszont, amíg a világ összes bűnéért és bajáért a fehér, európai/amerikai ember akarja vállalni a felelősséget, vagy elvinni a balhét, és erre szoktatja a világ többi részét is, ne várjunk változást! Az sajnos kevés lesz, ha elkezdjük még tudatosabban szelektíven gyűjteni a műanyaghulladékot, az igazi megoldás az lenne, ha erre ázsiai embertársainkat is rá tudnánk végre venni valahogy.
Borítófotó: illusztráció (MTI/EPA/Christian Thompson)
