Chaos Chaos – így nevezte el a rendszertan ősatyja, Carl von Linné svéd természettudós és botanikus azt az általa fölfedezett egysejtűt, az óriás amőbát, mely kifejezetten szereti a szennyezett vizeket. Ez az állatka bő táplálékhoz jut a káoszban, avagy a zavarosban. Ha valaki közös vonást, rendező elvet keres a Fidesszel szemben fellépni kívánó kis- és nagy pártok, korpuszkulák és csoportocskák tömegében, egyetlen integráló elvet talál: ez a káosz.
Hiszen hogy is lehetne másképpen jellemezni a baloldali, a liberális, és az irányultságának meghatározásával újabban politológusok hadának munkát adó Jobbik állapotát, mind ezen politikai tényezők egymáshoz való, mind belső viszonyait tekintve? Nézzük akár a tervezett ellenzéki együttműködést, az általuk szitokszóként kezelt NER-rel szemben létrehozott Billegő Körzetek Szövetségét, a Nemzeti Megbillentés Rendszerét! (Az emberben óhatatlanul fölmerül: mit akarnak ezek megbillenteni? Az országot? Az egész világot? Láttunk már ilyet. Százmillió életet billentettek ki, amíg hátulról, végre, ők is meg lettek billentve.) Az új Rendszer még nem állt össze igazán. Szereplőinek egymáshoz való viszonya leginkább a Laokoón-szoborcsoportra hasonlít. Talán fölösleges megnevezni a rájuk tekeredő kígyót.
Vona kézzel-lábbal próbál kiemelkedni e fura matériából, miközben egyik kezével a víz alá nyomja a belé két kézzel kapaszkodó Gyurcsányt, míg a másikkal görcsösen kapkod az őt lerázni kívánó Szél Bernadett szoknyája után. Az amőba éppen így táplálkozik, állábaival körülfolyja, majd sejtfelszínén át bekebelezi áldozatát.
Qui prodest? Kinek az érdeke mindez? Mert azt ugye senki nem gondolja komolyan, hogy ez az orbitális anarchia csak úgy kialakult. Tálcán kínálja magát a jobb sorsra érdemes Ukrajna esete. Profi módszerekkel működő kis felforgató csoportok grandiózus összeomlást, fegyveres zavargásokat idéztek elő. (Hogy is fogalmazott a napokban Gyurcsány? Zavargásokra számít, anarchiára. Már csak ilyen, mindig elszólja magát.) Aztán hogy, hogy nem, előbukkantak a – legkevésbé sem kijevi – tanácsadók. A történet innen már ismerős. Az engedelmes bábbá változott zombiállammal lehet uzsorára hitelt fölvetetni, de még háborúzni is. Nyilvánvaló tehát, hogy a különös jelenség, az egysejtű, egydimenziós párt- és percemberkék dáridója csak első ránézésre kaotikus. Talán elmondhatjuk: maga a káosz a cél.
Chaos chaos. A kis állatka bármikor megváltoztathatja alakját, és nincs az a mocsok, amit ne lehetne ledugni a torkán. Stabil kormányzat, még a leginkább „haladó” sem képes ilyen önfeladásra. Csakis az, amelyik meg sem alakul. Ez esetben viszont garantáltnak tűnik a kormányfő személye. Ismerjük mindannyian, és már csak legyintünk. Neki viszont ez a meg sem alakuló kormány lenne politikusi pályafutásának csúcsa. Ismét elmondhatná, hogy „nem csináltunk semmit”. Még kormányt sem.
Borítókép: demokrata.hu
