A konzervatív brit lap szerint itt az idő, hogy az átlagpolgár is felkészüljön Jeremy Corbynra – pénzügyi szempontból is. Theresa May kormánya alkalmatlan, az északír unionista párttal biztosított csekély többség egyre jobban inog. A The Spectator szerint egy esetleges neoszocialista Corbyn-kormány annál sokkal nagyobb kockázatot rejt magában, hogy ne kelljen rá előre felkészülni.
Az első jótanács, hogy bármit is tervez is az átlag brit, azt tegye gyorsan. John McDonnell, a munkáspárti árnyékkormány pénzügyminisztere közölte, hogy a Labour hatalomra kerülése esetén azonnali adóemeléseket, államosításokat hajtana végre, valamint újraszabályozná a munkaerőpiacot. Ez utóbbiba az is beletartozna, hogy maximum fizetéseket határoznának meg, így megszüntetnék a több millió fontos juttatásokat. Túl ezen, emelnék a magasabb keresetűek jövedelemadóját is.
Második jótanács: akinek befektetési célú ingatlanja vagy földje van, szabaduljon meg tőle. A May-kormány sem különösebben kedveli a földesurakat, de a szocializmusról köztudott, hogy gyűlöli őket. Corbyn már korábban is javasolta, hogy az ingatlan bérbeadást, kiadást sútjsa adó. Az sem lenne meglepő, ha megadóztatnák a nyaralókat, víkendházakat.
Harmadik jótanács: ha eddig nem tette volna meg, tegye fix kamatozásúvá a jelzáloghitelét. A Munkáspárt gazdaságpolitikája emelkedő inflációt, gyengülő fontot eredményezne – párhuzamosan a közkiadások fedezet nélküli megemelkedésével, vagyis az államadósság növelésével. Ez oda vezetne, hogy a brit államkötvények hozama meredeken emelkedne, romlana az ország hitelkockázati besorolása, kamatemelésre kényszerülne a Bank of England, így drágulnának a jelzáloghitel kamatok.
A pénzügyi helyzet romlása veszélyeztetné a nyugdíjcélú megtakarításokat is.
A részvénypiacok szintén érzékenyen reagálnának. A font legutóbb a brexit népszavazás idején esett nagyot. Erre az FTSE 100, a londoni tőzsde irányadó indexe emelkedéssel reagált, aminek az áll a hátterében, hogy ha gyengébb a font, akkor a brit cégek nyereségesebben tudnak exportálni.
A következő fontgyengüléskor azonban korántsem biztos, hogy ez lesz a helyzet. A növekvő forgalmat a szigorodó szabályozás, az államosítás és a magasabb adók nem kompenzálják. Corbyn már bejelentette, hogy a “leggazdagabb vállalatok” jóval több adót fognak fizetni. Így a brit vállalatok részvénytulajdonsainak célszerű minél szélesebb körben diverzifikálni befektetéseiket.
McDonnell a pénzügyi tranzakciókra is új adókat akar kivetni, így aki most menekülne a brit papírokból, annak célszerű hosszú távra bevásárolnia és tartani az új szerzeményeket – könnyen kiderülhet, hogy drágább kiszállni belőlük, mint beszállni volt.
Érdemes elgondolkodni egy font elleni támadásról is. Ha roham indulna az angol fizetőeszköz gyengítése érdekében, a szocialisták megpróbálnának ennek adminisztratív eszközökkel gátat szabni és megakadályozni a tőkekivitelt. (Érdekes, a szocialisták mindig a pénzügyi szektort okolják ha baj van, nem a saját gazdaságpolitikájukat.) Nem sokan emlékeznek már az 1970-es évekre. Akik viszont igen, azok arra is, hogy akár csak 50 fontot se volt könnyű kivinni az országból.
