A Várkert Bazárban tartott Új világrend született című nemzetközi konferencián neves hazai, illetve külföldi történészek,filozófusok és politológusok értelmezték a nagy világégés következményeit és hatásait. A rendezvény az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság és a XX. Század Intézet szervezésének köszönhetően jött létre. Az eseményt Schmidt Mária, a XX. Század Intézet és a XXI. Század Intézet főigazgatója nyitotta meg. A történész úgy látja, a világháború a nyugat önbizalomvesztésének századává tette a huszadik századot.
A Terror Háza Múzeum főigazgatója elmondta, hogy a háborút lezáró békediktátumok valódi célja a legyőzött országok meggyengítése és megalázása volt, nemzeti büszkeségük ellehetetlenítését akarták elérni a győztes hatalmak.
Schmidt Mária úgy látja, hogy a nyugati világ legitimációját az első és a második világháborúban aratott győzelemből eredezteti, a vesztesek bűneit elevenítik fel, hisz még mindig Adolf Hitler a legnagyobb bűnös, s Vilmos császár a legnagyobb militáns, a többiek bűnét, mint Pol Potét elhomályosítja a nyugat.
Rétvári Bence, Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság tagja, parlamenti államtitkár beszédében megjegyezte: a családra, a hitre és a nemzetre mindig lehet számítani. A konzervatív politikus hozzátette: a világháborúnak senki nem lehetett a nyertese, hisz szinte mindenki elvesztette valamely közeli hozzátartozóját, így hiába állt az antant oldalán, még sem érezhette magát győztesenk.
Perverz gondolat, hogy a nacionalizmus okozta az első világháborút
Az Egyesült Államokból két történész is hazánkba látogatott az eseményre: Sean McMeekin és Joshua Muravchik.
Előbbi szerint kifejezetten furcsa értelmezés a nyugati országok részéről, hogy a világégés okozója a nacionalizmus lett volna. A tudós szerint Emmanuel Macron ezzel próbálja meg legitimálni, hogy a nemzeti érzéseket el kell távolítani az Uniós országok állampolgárainak tudatából. McMeekin azt mondta: a háborút birodalmak vívták, s nem nemzetállamok, ezért is perverz gondolat a nacionalizmust okolni a tragédiáért.
A történész meglátása alapján jelenlegi állapotában az Európai Unió némileg hasonlít a németek első világháborús törekvéseihez: egy német dominanciájú vámunióban gondolkodtak a század elején, ami létre is jött.
Sean McMeekin szerint a világháborúra való emlékezés más Európa nyugati felén, mint keleten: utóbbinál a határok számos helyen történő átrajzolása miatt realisztikusabb történelemlátás alakult ki, mint nyugaton.
A szocializmus születéséről már Joshua Muravchik értekezett. Beszédében kiemelte: az ideológia a francia forradalomban foggant, s csak száz év múlva született meg. Megjegyezte: nem érti, miért alkotta meg Marx a tudományos szocializmus fogalmát. A professzor szerint a tudományban kísérletezni kell, s ilyen kísérletet végzett Robert Owen és Charles Fourier, amikor kommunista alapon működő közösségeket hoztak létre. Ezek a kommunák nem voltak hosszúéletűek, így a kísérlet a kommunizmus bevezetésére megbukott. Mivel Marx nem kísérletezett, ezért nem is lehetett tudományos szocialista.
Hazánkban több évig is diplomataként dolgozó Valerij Muszatov az első világháború orosz megítéléséről tartott előadást. Szavai szerint az első világégés még a kommunista-éra megszűnése után is elfeledett téma volt, nem szívesen emlékeztek rá az emberek, hiába volt két millió halottja a szerencsétlenségnek. Az okok egyszerűek, fejtegette a volt budapesti orosz nagykövet: az oroszok vereséget szenvedtek a németektől, akik szintén vesztesek voltak.
Muszatov elmondta: Vlagyimir Putyin nyilatkozta először, hogy meg kell adni a tiszteletet az ott elhunytaknak. Az orosz diplomata hozzátette: kommunista történészek úgy gondolják, hogy az első világháború elvesztését a Romanovok elkorcsosulása okozta.
A németek és a franciák eltérő biztonságképéről a háború befejezte után Peter März német történész beszélt: míg előbbiek tartottak a németek újbóli előretörésétől, ezért garanciát kértek a britektől és az Egyesült Államoktól országuk megvédésére. A németeket a világégést követően teljesen leszerelték a győztes hatalmak, védtelennek érezték magukat.
„A franciák úgy viselkedtek, mint egy perben, ahol a bíró és az ügyész szerepét is a szövetségesek töltötték be" – zárta gondolatait a német tudós.
A párizsi békék működésképtelenek voltak
Balogh András történészprofesszor azon véleményének adott hangot, hogy az első világháborút lezáró békék új világrendetlenséget szültek. A Franciaországban megkötött békediktátumok nem hasonlítottak a vesztfáliai békéhez, hiszen nem érdekbeszámításos alapon történt. A vesztesek megalázása és a kontinens egyensúlyának felborítása miatt nem lehetett tartós a béke – érvelt a professzor.
A győztes oldalról is érkeztek előadók, többek között Alain de Benoist francia filozófus előadásában főképp a mai politikai eseményekre reagált. A gondolkodó azt a véleményét hangoztatta, hogy a liberalizmus végső soron elutasítja a demokráciát. Szavai szerint a liberális eszmék az egyént, az egyén szuverenitását helyezik a középpontba, a demokráciák alappillére pedig a népszuverenitás. A nép pedig egy közösség – magyarázta de Benoist – a liberálisok számára pedig az egyén a fontosabb, így náluk az emberi jogok megelőzik a demokráciát.
Frank Füredi, magyar származású brit szociológus szerint az első világháború egyik legfőbb hozadéka a kultúrában beállt változás. Füredi hangsúlyozta: nem csak a szépirodalomra és művészetekre kell gondolni, hanem az emberek látásmódjára is.
A szociológus úgy elmondta: az első világháború után alakult ki az a generáció, melynek gondolkodása eltér a szüleiétől, nagyszüleiétől. Kialakult a generációs szakadékok, és az identitását megkérdőjelező embertípus.
Gerő András történész szerint a világháború után a demokrácia nyert, a nacionalizmus azonban vesztett. A tudós megállapította: az akkori magyar politikai elit abban az illúzióban élt, hogy a nemzetiségek nem fognak, nem akarnak majd elszakadni Magyarországtól. Úgy vélte a korabeli politikai elit, hogy a szlovákok mindig is lojálisak voltak, s az erdélyi románok sem akarnak majd szolgasorban élni Romániában. A történész szerint a magyar arisztokrácia tévedett, mert naivak szemlélték az eseményeket.
Volt, hogy kereplővel imitálták a gépfegyver hangját
Szakály Sándor, a Veritas Történekutató Intézet főigazgatója az első világháború utáni magyar hadseregről beszélt. A történész döbbenetes számokat osztott meg a közönséggel: a békediktátum 35 ezer főben maximalizálta a hadsereg létszámát, ebből 1750 lehetett hivatásos tiszt, 2333 pedig hivatásos altiszt. A béke a fegyverek létszámát is korlátozta: 1000 főre 1150 puska juthatott csak, valamint két aknavető, három löveg és tizenöt géppuska. Szakály megosztott egy érdekes anekdotát is: tud olyan gödöllői fegyvergyakorlatról, amelyen a világháború után kereplővel utánozták a géppuskák hangját.
Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója elmondta: a háború végén a front belenőtt a hátországba. Több helyütt, így Magyarországon is a háborúból hazatért katonák paramilitáris csapatokat alkottak. Ennek oka lehetett a hazatérőkben a kalandvágy, a szorongás vagy a bosszúvágy.
„A katonák tovább viselték az egyenruhát" – állapította meg a Kommentár folyóirat szerkesztője.
„A törökök nem nyugodtak bele határaik átszabásába, s abba sem, hogy az országot három befolyási övezetre (francia, olasz, brit) osztották fel"- hívta fel a figyelmet Ivo Banac horvát történész, aki többek között Törökország különleges esetéről beszélt a békediktátumok aláírását követően. A horvát tudós szerint ez volt az első repedés a versailles-i békerendszer falán, ez mutatta a kialakított rendszer törékenységét. A török nacionalizmus pedig Mustafa Kemal vezérletével török etnikai többséget alakított ki az országban, lakosságcsere vagy kiutasítások segítségével.
