Gerő András elsősorban a Monarchia bukását látja Trianon előszelének. A soknemzetiségű szuperállamban meglévő etnikai ellentétek ellenére azonban a Monarchia mégis működőképes volt. 1918-ban azonban megszűnt az összetartó erő és felszínre kerültek a nemzetiségi ellentétek. Ennek eredője már a Monarchia fénykorában is fennálló, a nemzetiségek egymáshoz való viszonyának problémái. Gerő András úgy fogalmaz: „a magyar azt gondolta, hogy az osztrák, a német nyomja el őt, a román azt gondolta, hogy a magyar nyomja el őt, a szlovák is úgy élte meg, hogy a magyar nyomja el őt.”
Szakály Sándor Magyarország és az őszirózsás forradalom kapcsán kiemelte: Károlyi Mihál egyik legnagyobb hibája, hogy naivan hitt abban, hogy a győztesek méltányosan bánnak majd a vesztes féllel. Szakály elhibázott lépésnek tartja a hadsereg leszerelését és a belgrádi egyezmény aláírását is, ugyanakkor közel sem biztos, hogy markánsan másképp alakultak volna az események, ha nem a „vörös gróf” lép hatalomra.
A témáról bővebben olvashatnak a Figyelő október 31-én megjelent számában.
