Bojár Gáborról köztudott, hogy ambíciózus ember, ugyan tavaly csalódott a Momentumban meg Fekete-Győr Andrásban. Ahogy akkor fogalmazott, mert „lemondtak a kormányváltásról, és a párt vélt hosszú távú érdekeit fontosabbnak tartják, mint az ország történelmi érdekét”. Az ország történelmi érdeke most úgy kívánja, hogy a középiskolásokat pátyolgassa, bár van abban némi ellentmondás, hogy a diákok nem szeretnék, ha bárki is kormányellenes tüntetésnek bélyegezné a megmozdulást.
Van szerencsém középiskolásokkal rendszeresen beszélgetni, valóban unja zömük az iskolát, ahogy egyikük fogalmazott, a szombati buliért bírja ki a rettenetes hétköznapokat, mert ki kell engedni a gőzt. A gyerekek egy részének már nyolcadiktól az a fontos célja, hogy eljárjon szórakozni. Külsőségekben is korán felnőnek, a lányok műkörmöshöz járnak, műszempillát ragasztatnak, tíz évvel öregebbre sminkelten ülnek az iskolapadokban, a 16. szülinapra összedobják a szüleiktől kierőszakolt pénzt a partylimóra.
Ez a Z vagy Z utáni generáció gyorsan akar felnőni, nem ér rá a tanulással vacakolni, mert úgy érzi, elmegy mellette az élet. Az élet, aminek valóságos természetéről alig tudnak valamit. Mert digitális bennszülöttek, akik nem tanultak meg várni és elmélyülni. Az élni szeretnék motívum gyakran hangzik el az általam ismert középiskolások szájából. Ebben megjelenik a pénzügyi függetlenség vágya, meg az, hogy senki ne szóljon bele, mit csinálok. Csóró rabszolgáknak látják szüleiket, egy korábbbi kutatás szerint pókerjátékosok, villalakók, X-faktor sztárok szeretnének lenni ebben a gyönyörűen csillogó világban, tisztelet a kivételnek.
Az iskolát azért nem szeretik – mondják ők -, mert nem úgy magyaráz a tanár, hogy rögtön belemenjen a fejükbe a tudás, nem úgy tanítják az angolt, hogy tudjanak. Egy valami hiányzik a képletből: nekik maguknak kellene erőfeszítéseket tenniük. Hiszen ők azt tanulták, feltesznek egy selfit, azán rögtön jönnek a lávcsik. Az erőfeszítést elfelejtették nekik megtanítani szüleik, akik vagy a helikopterszülők csoportjába tartoznak, akik kényszeresen mindent megoldanak és elintéznek a gyerekük helyett, vagy maguk is éretlen, liberális nevelésbe belefulladt szülők. Ezekben a családokban három éves kora óta a gyerek írja a szabályokat, rabszolgát csinál gyenge szüleiből, mert elhitték Vekerdy Tamásnak, hogy mindent rá kell hagyni a gyerekre, nem kell köszönni, és a legjobb, ha furulyázgatnak naphosszat a Waldorf iskolában. Mert a gyereknek a kedvére kell tenni, minden körülmények között.
A legvékonyabb réteg a tartással bíró szülők szerény létszámú csoportja , akik tudják, hogy a szülő feladata a nevelés, az értékátadás, a következetesség, és annak megtanítása, hogy erőfeszítések nélkül nincsen semmi siker az életben. A nyugati társadalomban nem annyira népszerű se az önfegyelem, se az erőfeszítés ideája, népszerűbb a mert megérdemled és az élvezd az életed marketing bullshit. A mai fiatalok és a szüleik életfilozófiájukat a reklámokkal megszakított realityk hazug szemléletéből szűrik le. Ebben a világban nem menő a könyv fölött tanulni, áldozatot hozni. A finn példa lebeg a magyar tüntetészervező diákok szeme előtt, mert azt hiszik, ott nincsenek követelmények, ott a tanárok tudják, hogy kell beadagolni egy mozdulattal az instant tudást.
Nem éri el az ingerküszöböt, hogy a világ tanulmányi versenyein az ázsiai diákok tarolnak, igaz, kétszer annyi időt töltenek ezek a gyerekek a tanulással óvodás koruk óta, mint a „túlterhelt” nyugati gyerekek. A világszínvonalú kínai oktatásban ritkán merül fel, hogy ez tetszik-e a gyereknek, ott azt tudják, a szorgalmas, fegyelmezett tanulás az egyenes út a sikeres élethez.
De meg kell hallgatni a diákok véleményét, nézzük meg, mit gondolnak a világról, mert amit mondanak, az megmutatja azt is, milyen értékeket sikerült átadni nekünk, szülőknek. Mondják el a véleményüket, fontos ez. De aztán mondjuk el mi is, és legyen türelmük azt is végighallgatni.
Hogy ezt egy tehetős IT vállalkozó támogatásával teszik, aki szívesen rárepül ellenzéki fiatalokra, némileg árnyalja a képet. Arra költi Bojár Gábor a rengeteg tanulással és fegyelmezett munkával megszerzett vagyonát, amire akarja, de ha már a diákok körül sertepertél, esetleg elmondhatná, neki mi meló volt ezt összegründolni, tízből hánynak sikerül. Sokat tanulnának ebből.
Borítókép: Gyetvai Viktor tüntetésszervező, MTI/Kalos Bea
