A beszélgetőpartnerek cáfolták a Heti Válasz azon állításait, miszerint kitört a polgárháború a jobboldali sajtóban. Huth Gergely, a Pesti Srácok (PS) főszerkesztője ezzel kapcsolatban elmondta: csak szeretné ezt látni a Heti Válasz, nincsen semmiféle háború, csupán egy egészséges vitáról van szó. Hozzátette: ő maga szereti a vitákat, és "le kell játszani az ilyen meccseket". Amit a Heti Válasz ebbe belelát, az szánalmas – hangsúlyozta a PS főszerkesztője.
“A Heti Válasz optikája sekélyes és félrevezető, tehát én nem is mennék bele abba az utcába” – kezdte mondandóját Demeter Szilárd. Az Erdélyi Médiatér Egyesület “nem hivatalos nagykövete” szerint törvényszerű, hogy a média politizál, a politikában pedig konfliktusok vannak. Hozzátette: “Amikor mindenki ugyanazt gondolja, az nem politika, hanem hülyeség, vagy rosszabb esetben diktatúra”.
A Figyelő főszerkesztője, Lánczi Tamás úgy vélekedett, hogy április 8-a után a jobboldallal szemben lévő látható ellenfél eltűnt, ami megteremti a lehetőséget a jobboldal számára, hogy az eddig kibeszéletlen, a felszín alatt megbúvó problémákat megvitassa. “Amíg ez saját közösségünket nem veri szét, addig ez rendben van” – tette hozzá. Hangsúlyozta: a maga részéről, főszerkesztőként arra figyel, hogy ez ne váljon egy közösségromboló erővé. A baloldalon lehetett látni, hogyan marcangolták szét önmagukat – folytatta Lánczi. Aláhúzta: azért nem tudnak a baloldaliak semmilyen értelmes politikai koncepcióval előállni, mert színtiszta egoizmusból és cinizmusból lerántják egymást.
Lánczi Tamás Huth Gergely unszolására hozzászólt a 888 és a Pesti Srácok közti üzengetéshez is. Kifejtette: nem értette a két orgánum közti konfliktust, szerinte az egy “tesztorszterontól fűtött kakaskodás volt”, és nem lát komoly különbséget a két online lap között. Ezzel kapcsolatban elmondta: lehet, hogy pont ez okozza a konfliktust.
A kérdésre, hogy a Heti Válasz megszűnése után elképzelhető-e, hogy a lap munkatársainak neve a Figyelő, vagy a Pesti Srácok hasábjain fognak feltűnni, Lánczi Tamás azt a választ adta: megdöbbentő volt számára, hogy azon emberek szemében, akik hosszú ideje ennek a közösségnek a tagjai voltak egyik napról a másikra ősellenséggé vált, úgy, hogy ő a nyilvánosságban soha egy szóval nem bántotta őket. Ezért ő biztosan nem fogja hívni őket, de szerinte ők sem fogják őt keresni – magyarázta Lánczi.
Huth Gergely a kérdésre megjegyezte: nemrég hallotta egy volt Hír TV-s munkatársról, hogy masszőrnek tanul, ebből is látszik, hogy nem muszáj mindenkinek a médiában dolgozni. A PS főszerkesztője szerint a Simicska-árvák árulása annak idején nem hitből történt, pusztán anyagi okokból.
Demeter Szilárd ezzel kapcsolatban azt mondta, külhoni magyarként egyértelműnek tartja, hogy a helyes választás arra a közösségre esik, amely a külhoni magyarok jogérvényesítését fontosnak tartja. Az ilyen dolgokról szóltak a választások is, nem pedig arról, hogy Simicska vagy Orbán – tette hozzá. “Aki ezt nem fogta fel, az az én szememben ebből a közösségből kiesett” – hangsúlyozta Demeter.
“Mennyire valóság ma is a balliberális médiatúlsúly?” – a beszélgetésben részt vevők erre a kérdésre is keresték a választ. Lánczi szerint a túlsúly máig létezik, de a vitát félre szokta vinni, hogy általában főként a budapesti orgánumok eléréseit vesszük alapul, ami jelenleg is körülbelül 50-50 százalék. Viszont ott van a közösségi média, amiben a jobboldal nagyon rosszul áll. “Ez a nem is Magyarországról szabályozott és irányított világ nagyon nem nekünk muzsikál” – értékelte a helyzetet Lánczi.
Huth Gergely szerint nincs igazi verseny a médiapiacon, hiszen a magyar privát nagyvállalati szféra felső vezetése tele van posztkommunistákkal és liberálisokkal, akik a másik oldal orgánumait eltartják. “Személyenként végig lehet menni, hogy a magyar nagyvállalatok kommunikációs igazgatói, és reklámköltésekért felelős vezetői kicsodák. Egytől egyig a Bajnai- és Gyurcsány-időszak kommunikációs tendereinek végrehajtói, vagy megbízottjai” – tette hozzá Huth.
Demeter Szilárd úgy vélekedett, hogy ebben a kérdésben a jobboldalnak változtatnia kell a gondolkodásmódján, és nem azzal kell foglalkozni, hogy a másik oldal mit ír, hanem a saját olvasókra kell odafigyelni.
Lánczi Tamás a Facebook-cenzúra kapcsán elmondta: a Facebook egy hatalmi eszköz, aminek az egyedüli birtokosa az Egyesült Államok. Hozzátette: európai szinten elképzelhetőnek tartja, hogy létrejöjjön egy alternatívája a közösségi oldalnak. “Az, hogy monopol helyzetben van egy ilyen szolgáltató, az senkinek se jó” – húzta alá. Ezzel egyetértett Huth Gergely is, hozzátéve, hogy ahhoz egy másik Európai Bizottság és egy másik Európai Unió szükséges. Demeter Szilárd szerint az, hogy a nemzetek, vagy az Európai Unió tud-e ebben alternatívát állítani, az innovációtól függ. Magyarán az számít, hogy képesek-e kialakítani egy olyan közösségi médiumot, amiben az emberek jól érzik magukat.
“2018-ban mennyire éri meg nyomtatott hetilapot működtetni?” – erre válaszolva Lánczi Tamás hangsúlyozta: Nyilvánvaló, hogy a hetilapok fénykora leáldozott, de nem fognak eltűnni, mivel még van egy speciális szerepük és funkciójuk. Mindig meglesz az az elitközösség, amely szívesen vesz kézbe nyomtatott sajtótermékeket.
Huth Gergely szerint is van kereslet az igényes hetilapokra, de érdemes megnézni a nyugati példákat azzal kapcsolatban, hogy milyen formában kell ezeket átadni az olvasóknak. Lánczi erre azt válaszolta, hogy a nyugati hetilapok innovációjához hasonlítva a magyar lapoknál meg lehet állapítani, hogy a hazai sajtótermékek jobban állnak. Szerinte a nyugati hetilapok megrekedtek a 80-as években, és azóta nem fejlődtek.
Demeter Szilárd elmondta, hogy Romániában még nagyobb az olló a print és az online lapok elérései között, ezért valószínűleg ezért az erdélyi napilapok fenntartása jelentős erőfeszítéseket fog követelni.
