Nagy köszönet a ZRI Závecz Reserchnek, amiért kikutatta: a magyar emberek többsége teljesen normális, nemi szerepének megfelelően él, noha ez sok esetben több terhet ró a nőkre, leginkább házon belül. A nők vasalnak, mosnak, takarítanak zömében, persze gépesített háztartásokban, ami nem csökkenti a munka mennyiségét, de a ráfordított időt mindenképpen. Ma már a családok majdnem felében közösen viszik a gyerekeket az oktatási intézménybe, közösen vásárolnak, közösen gondolkodnak, ami egészen biztosan nem így történt a hetvenes-nyolcvanas években. Tehát van egyfajta átrendeződés a feladatokban, a fiatalabbaknál egész markánsan, de megmaradt a hagyományos leosztás is.
A 9000 fős, országosan reprezentatív mintán gyűjtött adatokból publikálta Závecz Tibor ma reggel az Indexen kutatásuk eredményeit. Ebből az derül ki, hogy a háztartási munkát zömében a nők végzik, de az iskolázottabb családokban már megoszlanak a terhek, a fiatalabb, diplomás apáknak már nem derogál pelenkát cserélni, sokkal többet vállalnak a gyerekgondozásból, szívesebben főznek, nem snassz kézbe venni a porszívót. Tehát a fiatalabb nőknek több idejük és energiájuk marad a karrierjük építésére, ha erre van igényük.
A kutatás kérdései a háztartási munkákat elég részletesen lebontották, míg a ház körüli munkákat a kertgondozásban tudták csak meghatározni. Azonban egy kertes házban szinte állandóan kínálkozik valami karbantartani való, kérdés, hogy ezt ki végzi. Az derült ki, hogy a kerti munkákat is zömében együtt végzik a párok, de nem tiszta, hogy a kert felásásáról van-e szó, vagy az alma leszedéséről. Nem merült fel a kutatókban, hogy az emberek nemcsak perzsa macskát, hanem haszonállatokat is tartanak, pedig nagyon fontos lett volna azt is látni, hogy mondjuk a disznók etetése, tisztán tartása kinek a munkaóráit szaporítja.
A kutatás tehát nem tesz különbséget a könnyű és a nehéz fizikai munka között, pedig ez nyilván tovább árnyalná a képet. Mert a vita sok esetben arról szól a fórumokon, hogy a nőknek napi szinten kell órákat foglalkozni a háztartással, míg a férfiaknak – nagyobb túlzással élve – jellemzően öt évente kell csak felvinni a mosógépet a harmadik emeletre. De nőként hajoljunk meg a tény előtt, vannak fizikai korlátaink, többségünkben nem buzog a kényszer, hogy férfibb legyen a férfinál. De azt gyanítom, hogy senki nem gátolja azokat sem, akikben mégis buzog.
Izgalmas volt látni, hogy a kommentelők között is élénk diskurzus alakult ki arról, vajon rendben van-e az, hogy a nyolcórás munka mellett csak a férfinek kell kivenni a részét a háztartási feladatokból, vagy a nőnek is az úgynevezett tradicionálisan férfi munkákból.
Megjelentek olyan nőktől származó kommentek is, akik azt állították, hogy bármit bármikor megszerelnek, míg olyanok is, amelyek szerint eszük ágában sincs átadni a háztartási munkákat, és ez a szabad döntésük. De sok kommentelő azt is jelezte, hogy már a kapcsolat elején tisztázni kell, hogy ki mit gondol a munkamegosztásról, ennek fényében kell leosztani a feladatokat.
Kifejezetten pozitív jelenség, ahogy az anyagiakat érintő kérdésekben kommunikálnak a párok. A megkérdezettek több mint a fele állította, hogy közösen döntenek a nagy beruházásokról, a nyaralásról. Ez sem így volt a szüleik idejében.
Ez pedig azért fontos, mert ettől fog jól működni a család. Ha képesek a felnőttek közösen átgondolni és leosztani a feladataikat, de azért mindenki őrzi a nemi szerepéből fakadó identitását. A genderideológia, a nemi szerepek kilúgozása nem éri el a hazai társadalom ingerküszöbét, a családok már másképp szervezik életüket, mint ötven éve, de jól látszik, hogy őrzik azt a rendet, ami az élet továbbviteléhez kell. Jó hír ez, bizony.
