Donald Trump következetesen szólítja fel az európai NATO tagországokat, hogy teljesítsék vállalásaikat, vegyék ki részüket a védelmi szövetség költségvetéséből. Gyakran hangoztatja, hogy az európai országok egy része potyautastként csücsül az amerikai védelmi képességeken. Ez a megközelítés korántsem teljes, ráadásul kontraproduktív.
Még jóval Trump elnökké választása előtt a NATO tagországok vállalták, hogy GDP-jük 2 százalékának megfelelő összegre emelik 2024-re védelmi kiadásaikat. A legtöbben el is kezdték ezt a folyamatot, ám az elnöknek igaza van abban, hogy többet kellene költeniük. A célkitűzés és a megvalósult kiadások közötti különbség évi 116 milliárd dollár. A védelmi kiadások növelése azonban csak egy, a NATO európai problémái közül.
Sürgető lenne például a gyors mozgósítás infrasturkturális feltételinek kiépítése. Az orosz hadsereg 2013 óta ismét nagy és látványos hadgyakorlatokat hajt végre az ország európai területein. Ezeknek részben az a céljuk, hogy demonstrálják az orosz haderő gyors fejlődési képességeit, a gyors csapatmozgásokat.
A NATO válaszként csapatokat telepített a Balti-országokba és támaszpontokat létesített a Fekete-tenger mellett. Ezek az erők azonban viszonylag kicsik. Akkor van értelmük, ha egy válsághelyzetben a NATO gyorsan képes megerősíteni őket további csapatokkal. Az atlanti szövetség védelmi stratégiájának ez a legkényesebb pontja. A hidegháború vége óta nem épült ki Európában olyan nagyszabású infrastruktúra, amely a gyors és nagy arányú csapatmozgásokat ki tudná szolgálni.
Ben Hodges tábornok, a NATO európai parancsnoka – tavalyi nyugdíjba meneteléig – gyakran hangoztatta ennek fontosságát. Sürgette azt is, hogy jöjjenek létre a határátlépést megkönnyítő nemzetközi szerződések. Egyfajta katonai Schengen zóna kialakítását szorgalmazta.
A szállítás meggyorsításához megerősített, a katonai felszerelések súlyát elbíró hidak, vasútvonalak lennének szükségesek. Nincs értelme több milliárd dollárt elkölteni olyan tankokra, amelyek mozgásképessége korlátozott. Ezt a problémát nem a katonai vezetőknek kell megoldaniuk. Ez politikai probléma, amelyet a tagállamok vezetői akár magánvállalatok bevonásával orvosolhatnak.
Júliusban Washingtonban NATO csúcstalálkozó lesz, amelynek egyik legfontosabb napirendi pontja az európai logisztikai hálózat kiépítése lesz. Itt lehetőség lesz arra, hogy a NATO és az EU kapcsolatai – Trump elnök közbeiktatása nélkül – szorosabbra fűződjenek.
Az Unió évente 19 milliárd dollárnak megfelelő eurót költ központi költségvetéséből transzeurópai közlekedési folyosók kiépítésére. A nemzeti kormányok összességében további 120 milliárd dollárnak megfelelő összeget fordítanak erre a célra – az OECD adatai szerin. Washingtonnak szorosan együtt kellene működnie Brüsszellel annak érdekében, hogy ezeket a pénzeket a NATO céljainak megfelelően költsék el. Cserébe a NATO beleegyezhetne abba, hogy az ilyen módon finanszírozott beruházásokat beszámítsák a 2 százalékos keretbe.
