Nem lesz négyszázalékos parlamenti küszöb az öt helyett, valamint a pártlistákon továbbra is szerepelhet egymást követően három azonos nemű képviselőjelölt. Tehát továbbra is az esélytelenek higgadt aszketizmusával kuncsoroghatnak fejenként ötszáz ajánlószervényért volt komcsik, volt nácik és az örök libsik.
S továbbra sem lesz női kvóta. Mert ha lenne, akkor az hogy lenne? Az örök ellenzékinek születettek agitálnák a hölgyeket: tessék kérem elindulni a választásokon, mert ez a nemek közti egyenlőség. Igaz, a törvényjavaslat nem nevesíti a gyengébbik nemet. Vagyis kerülve a nőuralmat, két hölgy után férfit illetne a lehetőség. De sem három L, sem három M, sem három B, sem három T, sem három Q – s valahány még a gender naptárban – sem szerepelhetne egymás után a listán.
A remény azonban sosem szenderül jobb létre, igyekezzenek hát addig törvényt javasolni, ameddig az olyan nem lesz, hogy nyerjenek. Az lesz ám a frankó píszi világ, mert sok kicsi sokra megy. Az ország meg tönkre. A liberálmensevikek még arról sem tudtak megegyezni, hogy közösen tüntizzenek az esőben. Csak abban, hogy az időjárás életveszélyes. Akkor miként sikerülne egyetértésre vergődniük egy kormányprogramról?
Az a jó, ha kormányozhatatlan egy ország? Majd hívunk kintről kormányost, mint annak idején királyt, mondjuk George Sorost.
