Szerte a világon már bevett gyakorlat, nálunk először került sor miniszterelnök által tartott kormányinfóra. Jelentőségét fokozza, hogy évindító sajtótájékoztatóról van szó, ami megadja az új esztendő irányait. Az európai parlamenti választások volt a legfőbb téma, amit a miniszterelnök szerint a migráció kérdésköre ural. Európa jövője a tét, bevándorlóországgá válunk mind, vagy sikerül megőriznünk az egységes civilizációnkat, ami Nyugaton már vegyesnek mondható, de Közép-Kelet-Európa még őrzi identitását, a keresztény kultúráját. Ezt minden erőnkkel segíteni kell, így nem engedhetjük, hogy a bevándorláspárti erők kerüljenek hatalomra.
A migrációt támogató erők szövetségben állnak egymással, ezek a nyugati liberálisok pártok, ugyanakkor a keresztény, nemzeti és bevándorlásellenes formációk is szövetségesek, így együtt erősek tudnak lenni. Fő vonalakban ezek voltak a legfontosabb mondanivalói a miniszterelnöknek.
Egy decemberi közvélemény-kutatás szerint a magyar emberek 52 százaléka a bevándorlást tartja a legfontosabb kérdésnek az EP-választás kapcsán. A választás lehetőséget biztosít kinyilvánítani, hogy mit szeretnénk mi magyarok, s mit szeretnének a nyugatiak.
Jó tudni, hogy kilenc ország nem szavazta meg a „migránsvízumot”, ez biztató ránk nézve, és persze Európa sorsát tekintve is. Cél, hogy Európa minden intézményében, így az Európai Tanácsban és az Európis többségbe kerüljenek a bevándorlásellenes erők. Az Európai Bizottság demokráciadeficittel küzd, „a kontinens népei ugyanis nem támogatják a bevándorlást, csak egy szűk elit akarja ezt rájuk erőltetni” – hangsúlyozta Orbán Viktor.
A keresztény kultúrához való kötődésünk erősségét jelenti a bevándorlásellenesség, mert a vegyes civilizáció veszélybe sodorja a férfi és nő kapcsolatát, valamint a vallásszabadságot is. Az EU-s intézményeket megbontja a migráció kérdése, veszélybe kerül nemzeti karakterünk és keresztény kultúránk is. Elég csak a nyugati országokra gondolnunk: a keresztek leszedésére, a karácsonyi vásárok átnevezésére, az egyre jobban terjedő saría-törvénykezésre, a nők leértékelésére, a mecsetek építésekre, s az ott elhangzó bujtogatásra, vagy iszlám pártok szerveződésre.
Ne feledjük el az erőszakos cselekményeket az ártatlan járókelők ellen, a keresztényüldözést a Közel-Keleten, ami itt, Európában még csak szórványosan, a terroristák által valósul meg, természetesen Allah nevében.
Mindez csak idő kérdése, hogy egész Európában elterjedjen. Az iszlám nem ismeri a vallásszabadság kifejezést: vagy áttér valaki, vagy megölik, ahogy a Közel-Keleten a keresztényeket vagy adót fizet a muszlimoknak, de ha tömegesen lesznek jelen Európában, a keleti keresztények meggyilkolása után mi következünk. Az is nagy szégyen Európára nézve, hogy egyedül Magyarország támogatja anyagilag is az üldözött keresztényeket, miközben óriási összegeket emészt fel a migráció menedzselése.
Orbán Viktor hitet tett a keresztény Európa mellett a családokat támogató politikájával, az Alaptörvényben rögzített férfi és nő közti házassággal is, ami miatt óriási nyomás nehezedik rá a liberálisok felől.
Utalt a közelmúltban tett brazíliai útjára. „Nagy öröm, hogy erősödött a keresztény tábor. Isten mindannyiunk fölött!”- hangsúlyozta Orbán Viktor. A miniszterelnök jól ismeri azokat a hangokat a világban és itthon is, amelyek azt mondják a kormányra, hogy nem demokratikus és nem keresztény. Erre a válasz a következő: „a liberálisok a szabadság ellenségei ma Európában. Ők akarják megmondani, hogy kik a kereszténydemokraták és kik nem.”
Ma még balliberális médiatúlsúly van itthon és a világban is, a miniszterelnök észleli a sajtóban a sok kormánykritikus hangot, melyek a szocialista és liberális oldalakról érik. Annak ára volt, hogy a rejtőzködő ellenséget megnevezte, utalt Soros Györgyre, aki alapítványain keresztül a „belülről bomlasztás” művészetét űzi. Az amerikai tőzsdespekuláns a Politico című brüsszeli lapban támadta meg a magyar kormány bevándorlásellenes politikáját. Orbán Viktor öt pontjára hat pontban deklarálta a bevándorlást támogató álláspontját. Soros tehát egyértelművé tette, hogy mit is támogat óriási összegekkel. Orbán Viktor azt természetesnek tartja, hogy a Soros György által is támogatott bevándorláspárti erők összefognak, ezért úgy véli, hogy nekünk is nemzetközi összefogásra van szükségünk, ami sikerre viheti a nemzeti álláspontot.
Szerencsére megszűnt a „100 év magyar magány”, a régiós országokkal egymást támogatjuk, jó a kapcsolatunk a szlovákokkal, a szerbekkel, a horvátokkal, a csehekkel, és reméljük, hogy a románokkal is egyre jobbá válik majd. A magyar kormányfő ezt tartja a Szent István-i örökségének. „Mindenki jól jár, aki velünk együtt működik” -fogalmazott Orbán Viktor.
Biztató a helyzet, mert az együttműködés létezik. A Pew Research Center 2018-as kutatása szerint a volt szocialista országokat közös gondolkodás és törekvések jellemzik. Ez azt jelenti, hogy megtartottuk kereszténységünket, míg a nyugatiak elvesztették. Ugyanolyan a migráció elutasítottsága a régióban, míg a nyugatiaknál ez nem ennyire éles.
A hagyományos zsidó-keresztény alapú házasságban is egyformán gondolkodunk szomszédainkkal, míg elutasítjuk az azonos neműek házasságát. Sejtjük, hogy a legújabb nyugati identitáspolitika, a genderőrület, az LMBTQ+ jogok harcos képviseletének elutasításában is ugyanaz az álláspontunk, mint a lengyeleknek, a bolgároknak vagy a cseheknek.
A miniszterelnök korszakváltásban reménykedik, mert ma még túlsúlyban vannak azok az erők, melyek liberális koncepció mentén értelmezik a világot. „De ennek a korszaknak vége” – jelentette ki a kormányfő. Változások várhatók a politikában, a médiában is, ahol ma még balliberális túlsúlyról beszélhetünk, és ellenszélben kell dolgozni. A nemzetközi médián belüli erőviszonyok is át fognak alakulni, ahogy egyre jobban a nemzeti irányba tolódik el a világ. Átalakulás lesz a politikában, médiában, kultúrában is. Mi azt kívánhatjuk csak, hogy a normalitás álljon helyre. A nemzeti gondolkodás, a kereszténységünk, amiről a szkeptikusok, főleg egyes akadémikusi körökben már lemondtak, és posztkereszténységnek nevezik a korszakunkat.
Legyen ez a feladatunk: „Mindent állítsunk helyre!”. Legyen „Isten mindannyiunk fölött!”. Hagyjuk dolgozni Istent, és ne kergessük ki az iskoláinkból, az intézményeinkből, az otthonainkból, ahogy az elmúlt 100 évben tettük. Ahogy Ésaiás próféta könyve mondja: „Én megyek előtted, a rögös utat elegyengetem.”
