Ki mit gyászol? Az MSZP elődje, az MSZMP a forradalom eltiprásakor alakult, szovjet segítséggel. Kit gyászolnak az utódok? Nagy Imrét. Az ő háza előtt emlékeznek, s szónokolnak minden esztendőben, olyanokat, mint jó pár éve Gyurcsány, hogy „ócska, ósdi keresztény, konzervatív középosztály összes eszmei zagyvasága és önzése”. A tizenkilences kommunista-terrorista, Szamuely is megirigyelné a fogalmazványt.
A Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezete nem mulasztja el, s évente megemlékezik Ságvári Endréről, a Remiz étteremnél, ahol a harminckét nevű egy tár töltényt lőtt ki az elfogására érkező csendőrökre, egyet megölve közülük.
„Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van” – hangzott Nagy Imre utolsó rádióbeszéde. Felvételről. A csapatok valóban harcban álltak, a parlamentben azonban kizárólag Bibó István maradt a helyén a kormányból.
Akadnak markánsan baloldali történészek, akik azt hirdetik: Tóth Ilona köztörvényes gyilkos volt, ezért nem lett volna szabad szobrot állítani neki az orvostudományi egyetem bejáratánál.
Elég ebből!
Egy kevéssé ismert történettel szeretnék fejet hajtani ötvenhat hősei előtt.
A fővárosban utolsóként a Juta-dombnál szüntették be a harcot a pesterzsébeti és soroksári nemzetőrök, valamint az esztergomi 7. gépesített hadosztály honvédei, november 11-én. A megtorlás alatti nyomozáskor keletkezett szigorúan titkos akta szerint az esztergomi volt a Magyar Néphadsereg egyetlen alakulata, amelyik tisztjeivel az élén szembefordult a szovjet csaptokkal.
Méghozzá nem sikertelenül. Mecséri János ezredes (1958-ban államellenes szervezkedés vezetése vádjával halálra ítélték és kivégezték), hadosztályparancsnok, november 2-án és 3-án páncélelhárító körletet alakított ki a Soroksári út melletti Juta-dombnál. November 4-én megszakadt a rádiókapcsolatuk a parancsnoksággal, ezért az utolsó érvényes parancsot teljesítették, miszerint fel kell szólítani visszafordulásra az érkező szovjet alakulatokat, ha ez eredménytelen, s ha lőnek rájuk, fegyverrel viszonozni a tüzet, megakadályozva továbbhaladásukat. Az érkező két szovjet menetoszlopra pusztító csapást mértek. Legalább 23 szovjet katona és legalább 5 államvédelmis esett el. A Juta-dombiak oldalán mindössze egyetlen fő sebesült meg. A szovjetek meg sem kísérelték a sebesültek mentését, a sérült harci technika elvontatását, inkább más útirányt választottak a város felé vonulva, elkerülve a felesleges véráldozatot saját soraikban. A Juta-dombi ütközet az egyetlen, amelyik felvette a harcot a Forgószél hadművelettel.
A szovjetek elesett katonáikért cserében ugyanannyi magyar kivégzését követelték. A forradalom leverését követően a dombot elhordták, eltörölve még az emlékét is a hősi csatának. Az újraépített dombon idén avatták fel Vizsolyi János Memento Vivere című, jutadombi csata előtt tisztelgő szobrát.
