Legyen bár egy könyvespolc jól tervezett és okosan elkészített, mindenképp zsarnok. Hamar megtelik s bizonyos idő után maga veszi kézbe a válogatást. Sugalmazza, melyik opusnak nincs helye már ott, és addig ismételgeti, melyik fölösleges, melyiket kell leadnom a marosi könyvtárnak, hogy ott a könyvmolyok átböngésszék a maguk ízlése szerint.
Be kell látnom, hogy az én polcom is gonoszmód viseli magát. Méretre készítette egy ügyes ezermester. Hét része egymásba kapaszkodva biztatja az „újoncokat”: csak semmi félelem, el fogja bírni a súlyukat.
A polcok rangja nem egyforma. A középsőbe van beépítve a tévé, alatta és fölötte bakelitlemezek, sok Richterrel, Mahlerrel, Wagnerrel és ortodox kórusmuzsikával. De nem ez a kedvenc. És nem is a nemzeti irodalmak, bár az orosz, a cseh és a lengyel szerzők sok helyet igényeltek és kaptak – okkal. A mi világunkról szólnak, és szerzőik legtöbbje számomra rokon.
A másik oldalt a nyugati szerzők uralják, de két teljes polcot kiigényeltek a közel-keletiek, mint Maalouf (különös tekintettel a Keresztes háborúk arab szemmel kötetére), és itt sorakoznak Pamuk dolgai is. Rég nyitottam ki őket, mintha kopna korábbi vonzerejük. A skandinávok is itt vannak, ez főleg Karen Blixen könyveit jelenti. Ő mindig megejt, akkor is, ha sokadszorra olvasom. Rájuk merőlegesen birkóznak a polcok a bekötött folyóiratok súlyával, amilyen az Országépítő, a Filmvilág vagy a Szabad Gondolat. Ide költözött be, elfoglalva egy teljes polcot a tévedésekkel teli, hiányos és erősen marxista szellemű Magyar nagylexikon.
És akkor jöjjön a legkedvesebb polc. Szemmagasságban rajta Bicsérdy opusai. A mester utolsó tanítványának, a tündéri Magyar Ilonkának ajándéka mind. Erre költötte minden pénzét. Volt, hogy a föld alól kellett kiásatnia, és legépelve – néhol hiányokkal – nyomdába küldeni. És persze itt sorakoznak a jógairodalom jeleseinek darabjai. Mesterem: Weninger doktor, Baktay Ervin, Etka asszony, Dely Károly, Yesudian és Haich Erzsébet dolgai. Lent három kötetben a kínai filozófia, Hamvas Béla és Lin-yu Tang kötetei, meg zsidó és szúfi szerzők néhány izgalmas munkája. A festő Degas kedvenc olvasmányából, az Ezeregyéjszakából az első három kötet, meg Omar Khájjam legendás négysorosainak, a Rubáíjátoknak ötféle fordítása, és persze a világvallások szent könyvei.
Kettővel odébb egy teljes polcot tölt meg a magyar irodalom. Kisfaludy Sándor minden művével a polcok tetején ül, alatta Tersánszky, Lénárd Sándor, Vaszary Gábor, Hunyady Sándor – sokan vannak, nem sorolom tovább. Legalul a nehéz albumok próbálnak elférni, ami az ő dolguk, az enyém viszont az, hogy kifeszegessem őket valahogy a sorból. Nem könnyű, vigyáznom kell, le ne szakítsam a gerincüket. A Cserépfalvi kiadásában megjelent első József Attila kötet járt így, rég keresek egy jó kezű könyvkötőt, aki helyrehozza.
A könyvtár másik fele a padláson várja, hátha eljön az ő idejük, amikor beköltözhetnek végre a fűtött lakásba – ha nálam nem, akkor a feleségemnél vagy a lányomnál, de ebben a döntő szót a polcok mondják ki: melyik könyvet pöckölik ki maguk közül, amelyik aztán mehet az északi „Szibériába”.
El lehet képzelni, micsoda bajban voltam a minap, mikor a lenti húsz fokos világban kellett elhelyezni négy új dolgot. Kettőnek Japán a témája, ahová negyven éve szeretnék eljutni, ezért is szorong a polcokon annyi róla szóló könyv várakozón. Ők is szeretnének szellemi háttérként részt venni az utazásban.
De lássuk, miknek kell helyet szorítani, bár előbb szólnom kéne egy 2006-ban kiadott kuriózumról. Krizantém és kard a címe, szerzője az amerikai Ruth Benedict, akit az amerikai kormány kért fel a könyv megírására 1944 júniusában. Feladata szerint ki kellett derítenie, hogyan vezetik a japánok a háborút, ám ezt nem katonai, hanem kulturális kérdésnek kellett tekintenie. A könyv ettől izgalmas. S bár a hölgy sosem járt Japánban, és a nyelvet sem tudta, iszonyú alapos. Munkája Japánban is óriási figyelmet keltett: több mint kétmillió példányt adtak el belőle.
Az ellenség természetének megfigyelése volt a dolga. „Meg kellett értenünk a viselkedésüket, hogy szembeszállhassunk velük”, mondta utóbb Benedict.
Jövő héten innen folytatom.
