– Miközben felpörgött a gazdaság, a büdzsé tovább „fűti” a bővülést. Miért van szükség ily mértékű ösztönzésre?
– Gyakran hallom ezt a fölvetést, de ne felejtsük el: nemcsak a növekedés hat a költségvetésre, hanem a költségvetés is a növekedésre. Vagyis a magyar gazdaság gyors talpra állása, a munkahelyek megőrzése a jelentős költségvetési impulzusnak, az adók csökkentésének és a beruházások támogatásának is köszönhető. A válság előtti gazdasági eredményeink, az államháztartás stabilitása jóvoltából tavaly a kormányzat – a Magyar Nemzeti Bankkal együttműködve – érdemi segítséget tudott nyújtani a vállalkozásoknak. Mindez természetesen nagyobb büdzséhiányt, pótlólagos állampapír-kibocsátást eredményezett, csakúgy, mint szinte minden európai országban.
Azt se feledjük el, hogy a 2008–09-es krízis időszakával szemben most mindvégig megvolt a bizalom a magyar állam iránt. Így az állampapírjainkat jelentős túlkereslet mellett tudtuk értékesíteni, és jelzésértékű, hogy a Moody’s épp a válság alatt, egy évvel ezelőtt látta el pozitív kilátással a magyar államadósság-minősítést. Azzal egyetértek, hogy a reálgazdaság, a vállalkozások megerősödésével az államnak csökkentenie kell a hiány szintjét, de a hangsúly a fokozatosságon van.
Épp ezért számolunk az idén 7,5 százalékos, jövőre pedig 6 százalék alatti deficittel.
Egy drasztikus konszolidációnak növekedési áldozata lenne – s ezt ma sem a befektetők, sem az uniós jogszabályok nem követelik meg. A hiány szintjénél lényegesebbnek tartom, hogy érdemi bővülés mellett az államadósság rátáját újból csökkenő pályára állítsuk. Ebben az esztendőben pedig számításaink szerint már mérséklődhet az adósságráta, míg Európa legtöbb országában még nem ez a helyzet.
– Terveik szerint alakul a büdzsé 2021-es pályája? Például a devizakötvény-kibocsátás mennyire befolyásolja a költségvetési folyamatokat?
– Az eddigi költségvetési adatok összhangban vannak a 7,5 százalékos hiánycéllal.
A gazdaság gyarapodásának a tekintetében pedig optimista vagyok; a magyar gazdaság első félévi teljesítménye mind az elemzői várakozásokat, mind a sajátjainkat, sőt – ami a leglényegesebb – a válság előtti szintet is meghaladta. Ezért úgy nyílott lehetőség devizakötvény-kibocsátásra, hogy az említett adósságcsökkentési követelményt számításaink szerint továbbra is teljesíteni tudjuk. Ezzel a forrással persze felelősen kell bánnunk: az tartalékot képez azon esetre, ha az Európai Bizottság nem utalja át az idén a Magyarországot megillető úgynevezett helyreállítási eszköz forrásait, illetve jelentős részben már a jövő évi kiadások előfinanszírozását szolgálja. Az infláció az egész világgazdaságban visszatért, így a kamatok is emelkedhetnek – még ez előtt célszerű volt az állami fedezet biztosítása. A többszörös túlkereslet és a korábbi kibocsátásainkhoz képest is alacsonyabb kamatok pedig azt mutatják: töretlen a befektetői bizalom Magyarország iránt. A devizakötvény sikere mellett ugyanakkor alapvetően továbbra is a forint finanszírozására támaszkodunk. Az államadósságot illető stratégiai céljainkban tehát nincs változás.
– A konvergenciaprogramban még a „régi” növekedési szám szerepel. Mikor írják át? S jelenleg mivel kalkulál a Pénzügyminisztérium az éves bővülés tekintetében?
– A gazdasági teljesítményünkben komoly szerepe volt a vírus elleni vakcinák rendelkezésre állásának, a gyors oltásoknak és ezáltal a korábbi nyitásnak. Jó lenne ezt az előnyt megőrizni, s nagy átoltottsági aránnyal minél több családot és ezáltal a gazdaságot is megvédeni a járvány újabb hullámától. Bizakodva, de óvatosan nyilatkozom. A gyermeket nevelő családok az idén befizetett személyi jövedelemadójukat az átlagbérhez igazodóan jövőre visszakapják, ha a magyar gazdaság legalább 5,5 százalékkal bővül. Erre jó esélyünk van, de legyen azon elemzőknek igazuk, akik 7 százalék feletti gyarapodást valószínűsítenek.
– Jövőre választások jönnek, számos jóléti intézkedésről hallani, az ellenzék pedig választási költségvetést emleget. Miként reagálnak az utóbbira, illetve mik a költségvetési prioritások?
– Valóban gyakran halljuk baloldali kritikaként, hogy a 2022-es büdzsé „választási költségvetés”. A tények azonban ellentmondanak ennek.
Az említett kifejezést a 2002-es büdzsé végrehajtása és a 2006-os költségvetés kapcsán tanultuk meg.
Ekkor, világgazdasági konjunktúra idején – a választások okán – az előző évhez képest mind a büdzséhiány, mind az államadósság szintje jelentősen megugrott. 2006-ban a GDP-arányos –9,3 százalék Európa-rekorderi szintet jelentett. Ha átlagot vonunk a nyolcévnyi baloldali kormányzás hiányszámaiból, akkor 6,6 százalék feletti értéket kapunk – mintha minden esztendőben recessziós időszak és választás lett volna. Ezzel szemben a 2014-es és a 2018-as megmérettetés évében rendre a maastrichti kritérium alatti, az előzetes terveknek megfelelő deficitet ért el a kormány: 2,8, illetve 2,1 százalékos volt a hiány. 2022-ben mind a deficit, mind az adósság szintje csökken az előző esztendőhöz viszonyítva, és nem ugrik ki az európai fősodorból, hiszen a GDP 5 százalékát elérő vagy a fölötti hiánnyal tíz ország számol.
– Ezek szerint „semmi extra” 2022 tekintetében?
– A költségvetés értékrendjében immár bő tíz éve nincs változás: a munka és a család elsődlegessége a számokból kiolvasható, a „gazdaságpolitikai ívet” pedig a reálgazdaság támogatásának és az adósságráta csökkentésének a szempontjai együtt határozzák meg. Ez a mindennapokban azt jelenti, hogy mérséklődnek a munkavállaláshoz kapcsolódó adók, így a 25 év alatti fiataloknak az átlagbér szintjéig nem kell személyi jövedelemadót fizetni, de a munkáltatók terhei is csökkennek. A családok támogatása az eddigi legnagyobb összeget érheti el, például az otthonteremtési és a felújítási dotációk felfutása vagy a gyermekek otthon gondozási díjának a növekedése okán. Államtitkárként persze a felelősség szót is hangsúlyozom, hiszen minden lépésünkre csak a gazdaság teljesítményével összhangban kerülhet sor. Ezért kell a továbbiakban is azon dolgoznunk, hogy az elmúlt időszakhoz hasonlóan a jövőben is érdemi, tartós és fenntartható növekedési pályán haladjon Magyarország.
– Újból fellángolt a vita a lehetséges euróbevezetés kapcsán: mi a Pénzügyminisztérium álláspontja?
– Véleményem szerint nem az euróövezethez tartozás miatt, hanem saját jól felfogott érdekünkben kell megcélozni a közös pénz bevezetéséhez szükséges kritériumok teljesítését, így például a hosszabb távú költségvetési stabilitást, az alacsony adósságrátát vagy az infláció kordában tartását. Ugyanakkor további követelményeket is szabhatunk magunknak, és arra is tekintettel kell lennünk, hogy milyen állapotban van az eurózóna. Ha megnézzük az uniós valuta elmúlt két évtizedes történetét, fontos tanulság, hogy
a közös fizetőeszköz használatától függetlenül is lehet eredményes gazdaságpolitikát folytatni, s az euróövezeten belül is „le lehet szakadni”.
Vagyis önmagában az euró használata nem garancia a fejlődésre, a jövedelmek növelésére és az életminőség javítására. Sőt, a krízis alatt nagyobb volt azon országok „manőverezési képessége”, amelyek saját devizával és ezáltal önálló monetáris politikával rendelkeztek. A maastrichti kritériumok teljesítése tehát szükséges, de úgy vélem, nem elégséges feltétele egy jövőbeli csatlakozásnak. E kérdésről még biztosan nem ma vagy holnap kell döntenünk.
Az interjú a Figyelő hetilap szeptember 23-iki számában került publikálásra.
(Borítókép: Banai Péter Benő, a Nemzetgazdasági Minisztérium államháztartásért felelős államtitkára. 2021.05.04. (Móricz-Sabján Simon)
