Az Unió 2030-ra tervezett éghajlatváltozási céljai között szerepel a megújuló energiaforrások arányának legalább 40 százalékra való növelése, azonban a növekvő igény és a beruházások drágulása miatt kérdéses, hogy ez a cél elérhető-e a tagállami költségvetések jelentős ráfordításai nélkül. Noha az atomenergia mint alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrás meglehetősen költséghatékony lenne – derül ki az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány tanulmányából – több tagállam elutasítja azt.
Németország, Dánia, Ausztria, Luxemburg, Írország, Portugália és Spanyolország ellenzi az atomenergia bevonását a célok elérésébe, míg Franciaország, Csehország, Lengyelország és további 6 tagország támogatja, és egyben arra figyelmeztet, hogy a nukleáris energia kizárása a célkitűzésekből lassítaná a hidrogén üzemanyag fejlesztését, amelyre Európa a nehézipar szén-dioxid-mentesítésének érdekében épít.
A klímacélok elérése – a teljesen szén-dioxid-mentes beruházásokkal – az Eurostat, illetve a Statista adatai szerint megközelítené az ezermilliárd eurót. Ezt képes enyhíteni a nukleáris energia bevonása, amely Európa szerte számos tagországban már jelen van és nullához közeli szén-dioxid-kibocsátással jár.
Eddig három olyan európai ország volt, amely teljesen leállította az atomenergia villamosenergia-termelését, miután működőképes reaktorokkal rendelkezett: Litvánia, Németország és Olaszország. Utóbbi azonban több alkalommal is beharangozta a nukleáris energia újbóli felhasználását, Németország pedig idén áprilisban állította le utolsó három atomerőművének működését.
Az európai országok közül a legnagyobb kitettséggel Franciaország rendelkezik, ahol a teljes hazai villamosenergia-termelés 63 százalékáért felel az atomenergia, míg Szlovákiában 60, hazánkban 47, Belgiumban pedig 46 százalékos a kitettség. A Nemzetközi Atomenergia Szövetség adatai szerint 2030-ig további 55 új reaktor – kis teljesítményű reaktorok nélkül – kezd működésbe globálisan, ezek közül 22 Kínában, 6 Indiában, míg csupán kettő az Unió területén (Szlovákiában és Franciaországban).
Amennyiben a nukleáris energia – mint alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrás – is a részét képezné klímacéloknak, az unió, az erőfeszítések mellett közel 130 milliárd eurót takaríthatna meg a várható átállás során.
Magyarország aktívan támogatja, hogy az atomenergia része legyen az Európai Unió közös célkitűzésének. Mert bár a megújuló energiaforrások felhasználása egyre nagyobb részarányt képez, ahogyan többször írtuk, nem csupán a költséghatékonyság, hanem az energiabiztonságunk szempontjából is megkerülhetetlenek az atomerőművek.
Hárfás Zsolt mérnök, atomenergetikai szakértő a Magyar Nemzetnek nyilatkozva többször is kifejtette, a folyamatosan növekvő energiaigények miatt, a folyamatos, időjárásfüggetlen, éjjel-nappali energiaellátáshoz Európa-szerte szükség van atomerőművekre. A nap és szélenergia ugyanis időjárásfüggő, és az ilyen típusú erőművek megawattban kifejezett kapacitása sem feleltethető meg egy az egyben egy atomerőmű teljesítményével. Nem beszélve arról, hogy nem mindig akkor termelnek energiát, amikor a legnagyobb az áramfelhasználás.
Magyarországon az e-mobilitás és a hőszivattyús rendszerek, illetve az elektromos fűtés elterjedésével az energiaigények növekednek. Európában most is kapacitáshiánnyal szembesülünk – emlékeztetett Hárfás Zsolt, ami miatt az importlehetőségek jócskán szűkülhetnek, így nem kérdés sem a paksi bővítés, sem pedig egy harmadik erőmű szükségessége. Ahogyan kiegészítő megoldásként a gáztüzelésű erőművekre is szükség van, így a Mátrai Erőmű fejlesztése sem maradhat el.
Borítókép: MTI/EPA/Martin Divisek
