Reggel nyolckor indultak el a buszok a fővárosból Szentendrére, fedélzetükön a világ minden tájáról érkezett magyarokkal, kisebbekkel és nagyobbakkal egyaránt. Aradi Márk, a Diaszpóra Program koordinátora a jármű elejéből magyarázta külhoni honfitársaiknak, hogy mit fognak majd látni a skanzenben.
A diaszpóra magyarság története rendkívül színes: van, akinek még a dédapja hagyta el Magyarországot a világháború borzalmai elől, s vannak olyanok is, kiknek nagyszülei az ötvenhatos megtorlás elől szöktek el a tengerentúlra. A közös bennük az anyakultúra, a magyarság megismerése volt, s erre kínál lehetőséget a nemzetpolitikai államtitkárság segítségével a Rákóczi Szövetség.
– Ez egy nyelvi tábor most – avat be minket a részletekbe Márk, akinek szívügyévé vált a diaszpóra magyarság sorsa –, de ezenkívül vannak olyan turnusok, ahol kifejezetten a néptánc oktatásával foglalkozunk. A hagyományok megélésében szeretnénk segítséget nyújtani számukra.
Szentendrére megérkezve korcsoportok szerint osztották be a közel hetven főt számláló csapatot. A legkisebbek a skanzen Felső-Tisza vidéki részén ismerkedtek meg a tradicionális parasztház berendezésével.
A kicsik számára szervezett népi játékokon a tizenegy éves Beni rögtön elvállalta a kanász szerepét, és folyékony angolsággal magyarázta a játékszabályokat a magyarul kevésbé jól beszélő társainak.
– Azért szeretem Magyarországot mert itt a telek olyan telesek – magyarázza a Walesben élő fiú, aki hozzáteszi: imádja a csípős magyar ételeket. Márk, a tábor vezetője megjegyzi: Benjámin már a múzeumi látogatások alatt is megcsillogtatta lexikális tudását. A kisfiú úgy fogalmazott, hogy neki bizony Szent István a kedvenc történelmi személyisége, azért, mert ő rakta le a magyar birodalom alapjait.
A fák árnyékéban négy tizenéves lány üldögélt. Az előbb mutatta meg számukra egy csángó magyar asszony, hogyan is kell házi kenyeret sütni. Hárman az Egyesült Államokból érkeztek, míg az egyik kislány Spanyolországból repült hazánkba.
– A magyar nyelv vagány, nehéz, de vagány – vágja rá határozottan a Los Angelesben élő Letícia, mire a többiek bőszen bólogatnak. A tizenhárom éves Annabella elmondása szerint minden évben eljönnek kis hazánkba, a spanyolországi diaszpóra magyarság legifjabb képviselője pedig büszkén teszi hozzá, hogy ő és a családja még Erdélybe is el szoktak járni. Zsófi szívét leginkább a magyar tájak érintették meg.
Karolyne dédszülei még a világégés idején kényszerültek hazájuk elhagyására, és Brazíliában találtak otthonra. A huszonkét éves lány nem beszél még magyarul, de nagy vágya, hogy megtanulhassa ősei nyelvét. Először jár hazánkban, és szavai szerint rögtön szerelembe esett a monarchia-kori épületekbe. A világlátott lány a magyar emberek nyitottságát és kedvességét dicsérte: szerinte a budapestiek sokkal segítőkészebbek és mosolygósabbak, mint a párizsi vagy berlini lakosok.
A huszonnyolc éves András felmenői a kommunisták rémtettei elől mentek Argentínába. A fiatal férfi Buenos Airesben él, de már többször is járt hazánkban, a Balassi Intézetnek köszönhetően egyszer fél évig tartózkodott Magyarországon. Mosolyogva mesélte, hogy a lángost imádja, ahogy a fröccsöt is, és a magyar lányok gyönyörűek. Határozott célja, hogy minden évben meglátogassa az ősei országát, és minél jobban elsajátíthassa a magyarok kultúráját.
A gulyásleves elfogyasztása után a csapat buszra szállt. Az esti program a Gellért-hegy megmászása lesz. Kísérőm, Márk, a visszaúton sok érdekességet megosztott a diaszpóra magyarság életéről.
– Az ausztráliai magyarok sokkal természetközelibbek, ők imádnak túrázni. A dél-amerikai magyarok inkább a zenén és a táncon keresztül élik meg magyarságukat a helyi magyar iskolákban. A buszon helyet foglaló magyar nemzet testvéreink a skanzenben készített fotókat nézegették, a kenyérsütés izgalmait tárgyalták meg, vagy a gulyáslevestől elálmosodva bámulták az elsuhanó Szentendre látképét.
Bár érkeztek törökországi magyarok, amerikai diaszpóra gyermekei, latin-amerikai országokban élő magyar közösségek fiai, a közös egy bennünk: a magyar kultúra és az anyaország hagyományai iránti tudásvágy és érdeklődés. A szentendrei skanzen élményei pedig Seattlebe és Floridába is eljutottak.
A magyarság több, mint a Kárpát-medence. A magyarságnak nincsenek határai.
