Az óriásbolygó gyönyörű viharai, foltjai, kellően nagy távcsővel a Földről is kivehetők. A legszebb arcát azonban egészen közelről mutatja meg most a hatalmas gázbolygó. Az Amerikai Űrügynökség Juno nevű szondája egészen különleges képeket küldött vissza a Jupiter déli pólusáról, ahol akár 1400 kilométer átmérőjű viharok is tombolhatnak.
A szonda még akkor készítette a most nyilvánosságra hozott, elképesztő felvételeket, amikor első alkalommal repült el a Jupiter felett közel egy éve. A felvételeket két kutatócsoport értékelte ki, eredményeiket a Science című tudományos lapban mutatták be. A NASA által 2011-ben útnak indított szonda, a napenergiával hajtott Juno egyébként 5 évnyi utazás után, 2016 júliusában állt a Jupiter körüli pályára.
A Juno fő küldetése, hogy felmérje a Jupiter mágneses mezejét. Mintegy 3400 kilométerre közelíti meg a bolygót, melynek a hidrogénből és héliumból álló légkörén kell „keresztülnéznie” pólus fölötti pozíciójából.
A tudósokat különösen az érdekli, hogy mennyi vizet tartalmaz a bolygó, ami döntő fontosságú annak meghatározásában, hogy a Naprendszeren belül hol született a gázóriás.
A Juno tehát nemrég kaotikus mintázatot fedezett fel a Jupiter korábban nem vizsgált sarkvidéki területein. Az űrszonda emellett váratlanul nagy mennyiségű ammóniára utaló jeleket is talált, mely a Jupiter légkörének mélyéből tör fel – mondta Scott Bolton, a texasi San Antonióban lévő Southwest Kutatóintézet munkatársa.
A kutatókat meglepte az is, hogy a vártnál jóval nagyobb a Jupiter mágneses mezeje a bolygó közelében. A Juno mérései szerint eléri a 7,77 Gauss értéket: ez a Föld mágneses mezejének tízszerese. A Jupiter magnetoszférájában, vagyis mágneses mezejének hatóterületén belül gyorsan mozgó kozmikus elektronzáporokat figyeltek meg. Valószínűleg ez okozta a rendkívül kiterjedt sarki fényeket, melyeket az űrszonda műszerei ultraviola és infravörös fényben észleltek.
A magnetoszféra vizsgálata alapján az a következtetés vonható le, hogy gázóriás egészen más világűri környezetben létezik, mint a Föld – írja a témával foglalkozó másik csoport vezetője, John Connerney, a Space Research Corporation és a NASA Goddard Űrkutatási Központ munkatársa.
